Édesgyökerű páfrány

Édesgyökerű páfrány
Közönséges édesgyökerű páfrány (Polypodium vulgare)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Harasztok (Pteridophyta) Osztály: Valódi páfrányok (Pteridopsida) Rend: Édesgyökerű páfrányok (Polypodiales) Család: Édesgyökerű páfrányfélék (Polypodiaceae) Alcsalád: Polypodioideae Nemzetség: Polypodium L.
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Édesgyökerű páfrány témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Édesgyökerű páfrány témájú kategóriát.

Az édesgyökerű páfrány (Polypodium) a valódi páfrányok (Pteridopsida) osztályának az édesgyökerű páfrányok (Polypodiales) rendjéhez, ezen belül az édesgyökerű páfrányfélék (Polypodiaceae) családjához tartozó nemzetség, melybe 75-100 faj tartozik. A név az ógörög poly (πολύ) "sok" és podion (πόδιον) "lábacska" szavak összetételéből ered és a növény kis, lábra emlékeztető gyöktörzsére utal. Korábban a Polypodium nemzetségbe sorolták az újabban különálló nemzetségeknek tekintett Campyloneurum, Cyathea, Microgramma, Nephrolepis, Neurodium, Pecluma, Phlebodium és Pleopeltis fajokat.

Elterjedése

A nemzetség az egész Földön elterjedt, de a legtöbb faj a trópusokon fordul elő. Európában három faj él. Magyarországon többek közt a Gödöllői-dombság területén él.^[1]

Leírása

Talajlakó vagy epifiton páfrányok kúszó, sűrűn szőrös, vagy pikkelyes gyöktörzzsel. A levelek szárnyasan osztottak, vagy szeldeltek, ritkán épek, változatos (10–80 cm) hosszúságúak. A szóruszok a levelek fonákán helyezkednek el, kerekded formájúak, fátyolka (indusium) nincs. A gyöktörzsek cukrot, gyantát, olajat és cseranyagokat tartalmaznak ezért több fajt likőrök, édességek ízesítésére használnak fel.

Fajok

A nemzetségen belül gyakoriak a hibridek, ezek olykor sterilek, üres ("vak") szóruszokkal.

Hibridek

• Polypodium × font-queri (P. cambricum × P. vulgare)
• Polypodium × incognitum
• Polypodium × mantoniae (P. interjectum × P. vulgare)
• Polypodium × rothmaleri (P. cambricum × P. interjectum)

Európában honos fajok

• Közönséges édesgyökerű páfrány (P. vulgare) – Magyarországon is őshonos.
• Hegyesszárnyú édesgyökerű páfrány (P. interjectum) – Magyarországon is őshonos.
• Polypodium cambricum L. (= P. australe Fée)

További fajok

• Polypodium abitaguae
• Polypodium alfredii
• Polypodium amorphum Suksdorf
• Polypodium appalachianum Haufler & Windham
• Polypodium argyrolepis
• Polypodium asterolepis Baker
• Polypodium billardieri
• Polypodium californicum Kaulf.
• Polypodium calirhiza
• Polypodium chionolepis
• Polypodium crassifolium
• Polypodium decumanum
• Polypodium excavatum Roxb.
• Polypodium exiguum
• Polypodium feei (Bory) Mett.
• Polypodium formosanum Baker
• Polypodium furfuraceum Schltdl. & Cham.
• Polypodium glycyrrhiza D.C.Eaton
• Polypodium hesperium Maxon
• Polypodium incanum
• Polypodium latissimum
• Polypodium lepidopteris (Langsd. & Fisch.) Kunze
• Polypodium lonchitis
• makaronéziai édesgyökerű páfrány (Polypodium macaronesicum) Bobrov
• Polypodium mindense
• Polypodium mixtum
• Polypodium nigrescens Blume
• Polypodium nipponicum
• Polypodium percussum
• Polypodium phymatodes L.
• Polypodium piligerum
• Polypodium pycnocarpum C.Chr.
• Polypodium quitense
• Polypodium rimbachii
• Polypodium saximontanum Windham
• Polypodium scouleri Hooker & Greville
• Polypodium scutulatum
• Polypodium segregatum
• Polypodium sibiricum Sipliv.
• Polypodium triseriale Swartz
• Polypodium virginianum L.
• Polypodium leucotomos

Jegyzetek

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Polypodium című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

Siegfried Danert, Franz Fukarek, Peter Hanelt, Johannes Helm, Joachim Kruse, Christian O. Lehmann, Jürgen Schultze-Motel: Urania Növényvilág: Magasabbrendű növények I. Fordította: Horánszky András. Szakmailag ellenőrizte: Simon Tibor. 1974 (első kiadás, ISBN 963 280 139 3), 1980 (második, változatlan kiadás, ISBN 963 280 831 2). Budapest: Gondolat Kiadó. 108–110. o.