Andigena : Rendszerezésük, Előfordulásuk, Megjelenésük, Életmódjuk Wikipédia, a szabad enciklopédia

Andigena

Andigena

Feketecsőrű hegyitukán
(Andigena nigrirostris)

Rendszertani besorolás

Ország:	Állatok (Animalia)
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota)
Osztály:	Madarak (Aves)
Csoport:	Carinatae
Alosztály:	Neornithes
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport:	Neoaves
Csoport:	Passerea
Öregrend:	Telluraves
Csoport:	Coraciimorphae
Csoport:	Eucavitaves
Csoport:	Cavitaves
Rend:	Harkályalakúak (Piciformes)
Alrend:	Pici
Alrendág:	Ramphastides
Család:	Tukánfélék (Ramphastidae)
Nem:	Andigena Gould, 1851

Hivatkozások

Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Andigena témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Andigena témájú kategóriát.

Az Andigena a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a tukánfélék (Ramphastidae) családjába tartozó nem.^[1]^[2]

Rendszerezésük

A nemet John Gould angol ornitológus írta le 1851-ben, az alábbi 4 faj tartozik ide:

laposcsőrű hegyitukán (Andigena laminirostris) Gould, 1851
feketecsőrű hegyitukán (Andigena nigrirostris) (Waterhouse, 1839)
tarkacsőrű hegyitukán (Andigena hypoglauca) (Gould, 1833)
csuklyás hegyitukán (Andigena cucullata) (Gould, 1846)

A laposcsőrű hegyitukánon kívül, a másik három fajt, korábban az arasszárik (Pteroglossus) közé sorolták. Egyes kutatók, a sáfránytukánt (Pteroglossus bailloni) is ide helyeznék.^[3]

Előfordulásuk

Dél-Amerika hegységeiben, Bolíviától kezdve, egészen Venezueláig honosak. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi hegyi esőerdők és cserjések. Állandó, nem vonuló fajok.

Megjelenésük

Testhosszuk 41–51 centiméter közötti. Olajbarna háti részük, fekete fejtetejük, sárga farokalatti részük, melyen egy vörös folt is látható, továbbá kékesszürke begyi és hasi tájékuk van.

Életmódjuk

Főleg gyümölcsökkel táplálkoznak, de magvakkal és rovarokat is fogyasztanak.

Jegyzetek

↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. február 7.)
↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. február 7.)
↑ Pteroglossus bailloni - Avibase. avibase.bsc-eoc.org . (Hozzáférés: 2016. december 27.)

Források

Idre.hu - magyar nevek
Restall, R. L., C. Rodner, & M. Lentino. (2006). Birds of Northern South America. Christopher Helm, London. ISBN 0-7136-7243-9 (vol. 1). ISBN 0-7136-7242-0 (vol. 2).
Schulenberg, T., D. Stotz, D. Lane, J. O' Neill, & T. Parker III. 2007. Birds of Peru. Christopher Helm, London. ISBN 978-0-7136-8673-9