Antonio de Nebrija
Antonio de Nebrija | |
Született | Antonio Martínez de Cala e Hinojosa 1444[1] Lebrija[1] |
Elhunyt | 1522. július 2. (77-78 évesen)[1] Alcalá de Henares[1] |
Álneve | Elio Antonio de Nebrija |
Állampolgársága | spanyol[1] |
Gyermekei | Francisca de Lebrija |
Foglalkozása |
|
Iskolái |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Antonio de Nebrija témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Antonio Martínez de Cala y Jarava (Lebrija, Sevilla, 1441 – Alcalá de Henares, 1522. július 5.), ismertebb nevén Antonio de Nebrija vagy Elio Antonio de Nebrija,[2] középkori spanyol (andalúz) humanista és nyelvész volt. A bolognai Real Colegio de España (Spanyol Kollégium) egyik legkiemelkedőbb alakja. Az 1492-ben készített Grammatica (Nebrissensis) vagy Gramática castellana (spanyol nyelvtan) című művéről vált híressé, ezzel a spanyol lett az első modern európai nyelv, amely írott nyelvtannal rendelkezett. Nevét viseli a madridi Antonio de Nebrija Egyetem.
Főbb művei
- Introductiones Latinae (1481)
- Gramática castellana (1492)
- Latin–spanyol (1492) és spanyol–latin (1495) szótár
- A spanyol helyesírás szabályai (1517, utólag 1523)
Jegyzetek
- ↑ a b c d e Diccionario biográfico español (spanyol nyelven). Real Academia de la Historia, 2011. (Hozzáférés: 2022. március 23.)
- ↑ A Lebrija helységnév régi alakja.
További információk
- A spanyol világ portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap