Ar 196

Ar 196
A Luftwaffe Ar 196A–2 (OU+AR) repülőgépe
Funkció	felderítő repülőgép
Gyártó	Arado
Gyártási darabszám	541
Személyzet	2 fő (pilóta, megfigyelő)
Első felszállás	1937. május
Szolgálatba állítás	1938. november
Méretek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Hossz	11,7 m
Fesztáv	15,1 m
Magasság	5 m
Szárnyfelület	37,9 m²
Tömegadatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Szerkezeti tömeg	2980 kg
Max. felszállótömeg	3720 kg
Hajtómű
Hajtómű	Bramo 323
Teljesítmény	620 kW
Repülési jellemzők
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Max. sebesség	311 km/h
Hatósugár	1080 km
Legnagyobb repülési magasság	7100 m
Emelkedőképesség	300 m/perc
Szárny felületi terhelése	98,2 kg/m²
Fegyverzet
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Beépített fegyverzet	1 db 7,92 mm-es MG 15 géppuska 1 db 7,92 mm-es MG 17 géppuska 2 db 20 mm-es MG FF gépágyú
Bombák	2 db 50 kg-os bomba
A Wikimédia Commons tartalmaz Ar 196 témájú médiaállományokat.

Az Ar 196 egy hajófedélzeti felderítő, német hidroplán. Gyártását 1936-ban kezdte el az Arado repülőgépgyár, 1937-től a Kriegsmarine standard repülőgépe, felderítő, könnyűbombázó és tengeralattjáró-vadász feladatkörökben.

Története

A Német Haditengerészet 1933-ban kezdte el egy megfelelő hajófedélzeti felderítő repülőgép keresését. Rövid keresés után a Reichsluftfahrtministerium (Birodalmi Légiközlekedési Minisztérium) a He 60-as kétfedelű gépe mellett döntött.

1935-re világossá vált, hogy a He 60-as kialakítása hiányos, kérték a gyártót a modell kicserélésére. Ennek lett az eredménye a He 114. Az első prototípus meghajtásáról a Daimler-Benz DB 600-as 12-hengeres motorja gondoskodott, de az anyagi lehetőségek korlátozottsága miatt a gyártásra kerülő verziót a BMW 132 egysoros csillagmotorjával szerelték fel. A használat során azonban kiderült, hogy a konstrukció csak kevéssel múlja felül a He 60-ast és vízi kezelhetősége is szörnyű volt. Kisebb változtatásokkal kilenc prototípus készült, de ezek csak a problémák kis hányadát tudták orvosolni, nem javítottak a repülő kezelhetőségén. A haditengerészet végül megvált a repülőtípustól, amiket Romániának, Spanyolországnak és Svédországnak adtak el.

Az RLM 1936 októberében elkezdte a He 114-es típussal való felváltását. Az új repülő egyetlen megkötése a BMW 132-es motor volt, a gyártók egy- illetve iker-úszótalpas konfigurációkkal is jelentkezhettek. Az irányadó változatok a Dornier, a Gotha, az Arado és a Focke-Wulf gépei voltak. A tenderen a Heinkel gyár is indult a He 114 típussal.

Az Arado által készített modell kivételével az összes gép kétfedeles volt, ez jobb esélyeket adott az Aradónak. Az RLM négy prototípust rendelt a gyártótól, de mivel alapvetően konzervatív felfogás uralkodott a repülőgép tervezés terén, a minisztérium két FW 62-t is rendelt tartalék lehetőség gyanánt. Azonban gyorsan világossá vált, hogy az Arado sokkal hatékonyabb, mint a Focke-Wulf Fw 62 V-1 és V-2 prototípusa.

Az Arado 196 prototípusait 1937 nyarára szállították le, V-1 (első repülés 1937 májusa) és V-2 iker-úszótalpas változat, mint "A" modell, V-3 és V-4 egy-úszótalpas változat, mint "B" modell. Mindkét modell tökéletes vízi landolási képességet mutatott, végül az "A" változat került gyártásba. Egy végső V-5 prototípus készült 1938 novemberében, a végső változtatásokkal.

Tíz A-0-ik modell készült el 1938 novemberében és decemberében, egyetlen MG 15-ös géppuskával a hátsó ülésnél. Öt hasonló B-0-s változat készült a földi támaszpontú csapatoknak. Ezt követte húsz A-1, ennek gyártása 1939 júniusában kezdődött, mely elegendő volt a felszíni erők ellátására.

1939 novemberében a gyártás átállt egy nehezebb A-2 típusra. A repülőt ellátták felfüggesztési pontokkal, két 50 kg-os bomba szállítására, két 20 mm-es MG-FF gépágyúval a szárnyakon és egy 7,92 mm-es MG 17-es géppuskával a motorburkolat alatt. Ezt az A-4 típus váltotta 1940 decemberében. A végső verzió az A-5 volt, új rádiókkal, pilótafülke műszerekkel, és a hátsó géppuskát a továbbfejlesztett MG 81Z-re cserélték (A Z az ikerkivitelre utal). A típusokból összesen 541 készült, 1944 augusztusának végéig.

Alkalmazók

 Németország

• Kriegsmarine

 Bulgária

• Bolgár Légierő

 Finnország

• Finn Légierő

 Norvégia

• Norvég Királyi Légierő

 Románia

• Román Királyi Légierő

Kapcsolódó oldalak

• Arado Ar 196
• Arado Ar 196 (D) felderítő hidroplán