Bátor Béla

Bátor Béla
Született	1921. június 1.^[1] Budapest^[1]
Elhunyt	1990. január 15. (68 évesen)^[1] Budapest^[1]
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	gépészmérnök, pedagógus
Kitüntetései	MTESZ-díj, Segner-díj
Sírhelye	Farkasréti temető (1-1-155)^[2]^[3]
Sablon • Wikidata • Segítség

Bátor Béla (Budapest, 1921. június 1. – Budapest, 1990. január 15.) mérnök, a műszaki tudományok kandidátusa (1966).

Életpályája

Budapesten érettségizett. 1945–1946 között a Duna-hidak építésvezetőségén műhelyfőnök (Margit híd újjáépítése). Közben a Felsőipariskolában technikusi képesítést szerzett. 1947–1954 között a Magyar Optikai Művekben dolgozott. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem elvégzése után az egyetemen az energetikát oktatta mint meghívott előadó. 1969–1981 között az Energiafelügyelet igazgatóhelyettese volt.

Nevéhez fűződik az első Heller-Forgó berendezés gépészeti tervezése. Kutatásaiban az égés és gázosítás elméletével foglalkozott. Tagja volt az Magyar Tudományos Akadémia Energetikai Bizottságának.

Fontosabb írásai

A berendezések állagmegőrzésének, valamint az energiaveszteségek csökkentésének módszerei. Társszerzők: Klopfer Jenő és Szepesi Endre, Budapest, 1951)
Energiafelügyeleti tanulmányok (Budapest, 1979 - társszerző)
Égés és robbanáselmélet. 1. (Budapest, 1980, 1984).