Becenevek az 1956-os forradalomban

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Az 1956-os forradalom idején a felkelők spontán összeverődött csoportjainak tagjai gyakran csak beceneveiken ismerték egymást. A harcok során előfordult, hogy nem is volt idő egymást alaposabban megismerni, másrészt a forradalom utáni megtorlás során jelentős védelmet jelentett, hogy ha felkelők egymást csak becenéven ismerték.

A becenevek használatának háttere

Bővebben: Magyar keresztnevek becézése

A becenevek széles körben elterjedt használatának oka az volt, hogy olyan emberek kerültek egy felkelőcsoportba, akik korábban egyáltalán nem, vagy felületesen ismerték egymást.

Az események sodrában nem is volt módjuk az ismerkedésre, nem is tartották szükségesnek a papírokban szereplő nevek memorizálását, vagy egyszerűen csak szeretetüket akarták kifejezni a becenevekkel.

A feladatokat ugyanakkor gyorsan és egyértelműen kellett megszervezniük és ehhez gyakran még segítséget is jelentettek a könnyen megjegyezhető becenevek. A becenév gyakran egyszerűen csak egy keresztnév volt, esetleg egy kereszt- vagy családi név a „bácsi” szóval együtt, vagy egy olyan név, amely viselője valamely jellemző tulajdonságára, testi jegyére, ruhájára utalt.

A becenevek alkalmazása sokszor megmenthette a név viselőjét a forradalmat követő megtorlások idején, hiszen a társak nem tudtak, vagy nem akartak nyomravezető személyes adatokat közölni a hatóságokkal: „Mivel az előírt egy hónapos határidőn belül a nyomozás befejezhető nem volt, tekintve, hogy a támadásban részt vevő személyek túlnyomó része gúnyneveken és keresztneveken ismeretesek, ezért kérem a határidő 30 nappal történő meghosszabbítását” – áll a mecseki láthatatlanok közt harcolt Nagy József és Seregély Ferenc elleni nyomozás egyik rendőrségi dokumentumában.

„Akiket később is megjegyeztem, az Fehér Sapka volt, aki kötözte a sebesülteket és Falábú Jancsi. Igazi nevét szinte senkinek sem ismertem” – emlékszik vissza Rusz Károly volt Corvin közi szabadságharcos. [1]

Néhány a forradalom beceneveiből

• A Gazda: Dr. Horváth Géza, a mecseki láthatatlanok néven ismert fegyveres ellenálló csoportok vezetője.
• Bajusz: Pongrátz Gergely, a Corvin köz főparancsnoka.
• Beszkártos: – Ágyúkezelő a Corvin közben.
• Bizsu: Dilinkó Gábor, a Corvin köz hőse, újpesti cigány gyerek. Szeretett rézláncokat és gyűrűket viselni, a kutyáját is Bizsunak hívták. [2]^{[halott link]}
• Bundás: Méhes Pál a Vajdahunyad utcai csoport Pobjedás gépkocsivezetője.
• A csuhás: Végvári Vazul OFM, a Vár forradalmi rendfenntartó erőinek parancsnoka

• Falábú Jancsi: Mesz János, ágyúkezelő a Corvin közben.
• Fehér Sapka: Dr. Fedor József, orvos, a Corvin közi csoport parlamentere.
• Colos: Vándor Béla, pesti srác a Tompa utcai, illetve a Hőgyes utcai csoportban, akiről az terjedt el, hogy "golyóálló".
• Csonkakezű Jóska: Corvin közi harcos.
• Dagadt: A Széna téri bányászbrigád helyettes parancsnoka.
• Hadova doboz, vagy Géza, a pécsváradi rendőrkapitányság elleni 1956. november 14-ei támadás egyik résztvevője, mecseki láthatatlan.
• Hosszú Mari: Sebestyén Mária, vöröskeresztes.
• Jampec: Béczi Miklós, a Vajdahunyad utcai csoport tagja.
• Kalapos: A Vajdahunyad utcai csoport tagja, polgári neve nem ismert.
• Kócoska: Szabó Ilonka, újpesti cigánylány, Corvin közi parancsnok, 17 évesen, négy hónapos terhesen agyonlőtték. [3]^{[halott link]}
• Kövér Vali: Dobrovics Valéria Széna téri ellenálló.
• Lisztes: Horváth József, a Vajdahunyad utcai csoport tagja. [4]
• Nyugi: A Tompa utcai csoport egy tagja volt, akárcsak Colos
• Papa, Kiabálós papa: Pongrátz Ödön – ekkor csak 34 éves volt, de a sok pesti srác közt ez már apai kort jelentett.
• Potyka bácsi: Porubszky István, a kispesti ellenállás vezéralakja.
• Szabó bácsi: Szabó János gépkocsivezető, a Széna-tér parancsnoka.
• Pufi: Corvin közi ellenálló, tagja a háromfős delegációnak (Iván Kovács Lászlóval és Pongrátz Ödönnel), akik október 28-án a Pártházba mentek tárgyalni a hadsereggel. [5]
• Rézorrú, vagy Rézon: Szecsődi Kálmán Széna téri ellenálló.
• Szöszi: A Vajdahunyad utcai csoport tagja, polgári neve nem is ismert. (A Tigris nevű ellenálló rajában is volt egy Szöszi vagy Szőke becenevű pécsi fiatalember.)
• Tigris: Seregély Ferenc porcelángyári munkás, mecseki láthatatlan, a pécsváradi rendőrkapitányság elleni 1956. november 14-ei támadást biztosító egyik raj parancsnoka.
• Vezér: Antal Gyula árukihordó, a Kilián laktanya mellett, a Ferenc körút 43. számú házban működő ellenállócsoport vezetője (a forradalom leverése után kivándorolt).