Bugaci nőszőfű

Bugaci nőszőfű
Magyarországon fokozottan védett Természetvédelmi érték: 250 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények Törzs: Zárvatermők Osztály: Egyszikűek Rend: Spárgavirágúak Család: Kosborfélék Nemzetség: Epipactis
Tudományos név
Epipactis bugacensis Robatsch 1990
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Bugaci nőszőfű témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Bugaci nőszőfű témájú kategóriát.

A bugaci nőszőfű (Epipactis bugacensis) a kosborfélék családjába tartozó, homoki erdőkben élő, Magyarországon fokozottan védett növényfaj.

Megjelenése

A bugaci nőszőfű 20-50 cm (ritkán 77 cm) magas, lágyszárú, évelő növény. Szára vékony, zöld, alsó részén kissé, fent sűrűn szőrös. A száron 3-4 lándzsás vagy kihegyezett elliptikus alakú lomblevél található, amelyek hossza 3,5-5,5 cm, szélessége 2-2,5 cm. Az első lomblevél alatt a szár alsó részén 2-3 pikkelyszerű allevél ered, az ízközök ibolyás-rózsaszín árnyalatúak.

Júniusban virít. A virágzatot nagyjából egy irányba néző, laza fürtbe rendeződő, kissé bókoló, nem mindig kinyíló 5-20 virág alkotja, amelyek a keskeny lándzsás, 1,2-1,9 cm-es murvalevelek hónaljából nőnek ki. A külső lepellevelek (szirmok) világoszöld színűek, hosszuk 8-9 mm, szélességük 3-4 mm. A belső lepellevelek zöldesfehérek, esetleg rózsaszínesen futtatottak. A mézajak belső része (hypochil) csészeszerű, belül vörösbarna (néha világosbarna), nektárt termel. A mesochil szűk, az epichil (a mézajak külső része) széles háromszögletű, 4 mm széles és hosszú; fehéres vagy világos rózsaszínes, középen sötétebb árnyalatú.

Termése 9-12,5 mm hosszú, 5,7,5 mm széles toktermés.

Elterjedése

A Epipactis bugacensis subsp. bugacensis alfaj csak Magyarországon, a Duna-Tisza közének homokvidékén él. Legészakibb előfordulása Budapesten, Soroksáron található.

Leírták egy nyugat-európai változatát, az Epipactis bugacensis subsp. rhodanensis is, amely Franciaországban és Svájcban a Rhône völgyében, valamint Németországban és Ausztriában a Duna és az Inn folyók völgyében fordul elő.

Életmódja

Homoki nyárasakban (telepített erdőben is), tölgyesekben, ligeterdőkben él. Legnagyobb állományai olyan nyárerdőkben élnek, ahol a talajvíz viszonylag felszínközeli. Mészkedvelő, élőhelyein a talaj kémhatása pH 7,9-9,1 közötti. Mérsékelten árnyéktűrő.

A nemzetség legkorábban nyíló faja. Hajtásai áprilisban jelennek meg, és június elejétől végéig virágzik. A virágok önmegporzók, egy mérés során 78%-uk termékenyült meg. Néha kisebb csoportokban fordul elő, így nem kizárt vegetatív szaporodása sem. Hibridjei nem ismertek.

Természetvédelmi helyzete

Fő alfaja Magyarországon endemikus, elterjedési területe viszonylag kicsi. Eddig 23 állományát mérték fel, teljes egyedszáma néhány ezer lehet. 1996 óta fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.

Kapcsolódó cikkek

• Magyarországon védett és fokozottan védett növények listája

Források

• Molnár V. Attila: Magyarország orchideáinak atlasza. Kossuth Kiadó, Budapest, 2011 ISBN 978-963-09-6694-8
• Bugaci nőszőfű Természetvédelem.hu
• Bugaci nőszőfű TERRA Alapítvány
• Új növényfaj került elő Budapesten Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület