Cigányzene

A cigányzene a cigányok által előadott zene. A cigányoknak nincs közös zenei nyelvük, nem létezik olyan zenélési mód vagy dallamkincs, amely az egész etnikumra azonos lenne.^[1] Nem eredeti, Ázsiából magukkal hozott cigányzenét játszanak vagy énekelnek, hanem mindig az illető terület zenéjét.^[1] Amiben mindenkor kitűnnek, az a sajátos előadói rátermettség, de ez is régiónként különböző módon nyilvánul meg.

Hivatásos zenészként nemcsak Közép- és Kelet-Európában, hanem Délkelet-Európában, Törökországban, Oroszországban, a Közel-Keleten és Andalúziában is jelentős szerepet töltöttek, illetve töltenek be.

Magyarország

Többféle cigányzene létezik:

• autentikus cigányzene
• magyar népies műdal (csárdás, nóta)
• modern (pop)

Jellemzők

Hagyományos zenekar

Zenekaruk alapja a hegedű és a cimbalom. A többi hangszer: a brácsa, cselló, nagybőgő, fuvola, klarinét, mind arra szolgálnak, hogy a harmóniát megkettőzzék, a ritmust kiélezzék.^[2] A prímás a dallamot a legfantasztikusabb ornamentikával fonja körül.

A glissandok, portamentok, trillák, futamok náluk mind megannyi kifejezési forma, amely a cigány érzésnek éppen olyan lényeges, mint maga a melódia. A cimbalmos a prímással együtt bontja ki teljes pompájában ezeket a pillanat szeszélyétől diktált improvizációkat, valamint élesen jelzi az időmérték lassítását vagy gyorsítását.^[2]

A szokványos, hagyományos magyar cigányzenekar minimum 7-8 tagú. Prímás, terces, brácsás, csellós, nagybőgős, cimbalmos, kontrás, klarinétos. Ez a felállás azért alakult ki, mert minden hangszer képviselve van és olyan összhangzást ad, hogy a nótákon és csárdásokon kívül bármilyen nehezebb műfajú számot is el lehessen játszani, a nyitányoktól a legszebb Strauss-valcerekig.^[3]

Lásd még: Kávéházi cigányzene#A zenekarban betöltött szerepek

Autentikus cigányzene

Az autentikus cigányzenét többnyire a dobolás (kanna, kanál) szájbőgő, tapsolás kísérettel előadott cigányfolklór jellemzi.

Szájbőgőzni általában a cigány férfiak szoktak. Hangsúlytalan nyolcadokon rövid, vakkantás-szerű kiáltás, vagy az ajkakkal oly módon képzett hang, mintha a „bőgőző" trombitát fújna. A dallaméneklésben viszont a nőknek a férfiakkal egyenlő, vagy talán még nagyobb szerep is jut.^[4]

Eredetileg nem volt benne hegedű, hanem az énekhangon és a ritmuskíséreten alapult. Manapság már használnak hegedűt, sőt gitárt is.^[3]

A lassú dalok, amelyeket cigánykeserves-nek vagy kesergő-nek is neveztek, jellegzetessége, hogy a négy dallamsor közül a második és a negyedik sor végét erősen elnyújtva éneklik.^[1]

Történet

Noha a magyarországi cigány zenészeket a 15. század óta említik a leírások, a zenélés, mint foglalkozásként űzése csak a 18. század második felében terjedt el a cigányok körében.^[5]

A 18. század két híres cigány zenésze: Barna Mihály és Czinka Panna voltak. Az utóbbi cigányzenekara két hegedűvel („prim” és „kontra”), cimbalommal és nagybőgővel rendelkezett.

A cigányzene fellendülését a 18. század utolsó évtizedeiben a magyar nacionalista mozgalom váltotta ki. Új műfajok fejlődtek a zenében és a táncban. A cigányok gyakran sétányokon játszottak. A zenészek kezdtek egyre többet megismerni a bécsi klasszicizmusról és az európai zenei kultúráról. Ekkor kezdett a magyar „cigányzene” egyedi harmonizációja különbözni balkáni társaitól. Ez a zene „egzotikus” volt, de elérhető a tömegek számára.

A 18. századtól kezdődően került át a hangszeres zene egyre inkább a cigányok kezébe.^[1] A zenekarok először húros hangszerekből, hárfából és dudából álltak. Később a hárfát a cimbalom váltotta fel, a dudát pedig a klarinét és a tárogató. A hangszereket a nyugati klasszikus zenei hatások befolyásolták, így a legnépszerűbb forma a következő volt: két hegedű (prímás és kontrás), cimbalom, nagybőgő . A nagyobb zenekarok klarinéttal, csellóval, később egy hegedűvel (tercprímás) alakultak.

Bihari Jánossal kezdődött a cigányzenészek tudományosan igazolható története Magyarországon.^[2] A nemesi kúriák szűkebb keretéből vele lépett a nagy nyilvánosság elé a cigánymuzsika. A korabeli palotás és verbunkos zene a 19. század elején fellobbanó új magyar nacionalizmus szimbólumává vált.^[2] A 19. század elején a cigány zenészek váltak a magyar nemzeti zene képviselőivé. Az 1848-as forradalom számára a cigányzene a magyar identitás, a rebellisség egyik megnyilvánulása volt.^[7] Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a csatákat megelőzően cigányok játszottak a katonák előtt, hogy zenéjükkel ösztönözzék és szórakoztassák őket. Egy országgyűlési gyorsíró például igen lelkendezve írt arról, hogy Patikarius Ferkó milyen kitűnően játssza a Rákóczi-indulót vagy a Kossuth-nótát.^[7] A szabadságharc elvesztése után ezek a zenészek nagy tiszteletet szereztek a nemzettől.^[8]

A városi cigányzene a 19. században keletkezett magyar népies műzene, amelyben az akkorra megerősödött cigánymuzsikus-dinasztiák erősen részt vettek.^[9] (→ kávéházi cigányzene) A 19. században kialakult egy új műfaj is: a magyar nóta. A század leghíresebb cigány zeneszerzője Dankó Pista (1858-1903) volt.

A 20. század elején a cigányzene fogalma erősen kibővült, a hagyományos cigányzenén kívül a szalonzene, az operett, a népszerű klasszikus művek átiratai éppúgy beletartoztak, mint a Magyarországon is elég korán megjelenő dzsessz.^[7] A felkapott zenészeket „úri cigányok”-ként is emlegették, ami utalt a társadalmi beilleszkedésük sikeres voltára.^[10]

A század első felében a főváros majd minden éttermében, presszójában, bárjában, éjszakai szórakozóhelyén neves zenészek, zenekarok muzsikáltak.^[10][7] Sok cigánynak adtak munka- és pénzkereseti lehetőséget ezek a helyek. Az elismert prímások és zenekaruk tagjai kivételével azonban a zenész cigányok többsége szegény körülmények között élt.^[10]

Farkas Jenő az első világháború alatt katonazenekart vezényelt. Cigányzenekara az 1930-as és 40-es évek híres cigány együttese volt. Egész Európát bejárta. A holland rádió aranyérmével tüntette ki. A királyi esküvőt is a zenekar muzsikálta.

A 20. század közepén létrejött a Rajkó Zenekar,^[11] melynek tagjai cigányok. Előadásaik ma számos helyszínen láthatók, többek között a budapesti Duna-palotában, a nyári félévben.^[12]

1985-ben megalakult a 100 Tagú Cigányzenekar, amely klasszikus szimfonikus zenekarként nemzetközileg híres lett.

Mára szinte megszűnt a korábban nagyon jellemző „kávéházi cigányzene”, ugyanakkor számtalan modern zenei együttes formálódott. Egy figyelemre méltó mai zenei formáció az Ando Drom, amelyet 1993-ban alapított Zsigó Jenő.

Románia

A lăutari néven nevezett emberek hagyományos cigány zenészek, különféle rendezvényeken (esküvők, temetések stb.) játszanak.

A Romániában és a Balkánon manapság nagyon népszerű manele műfajt főleg a cigányok művelik.

Bulgária

A bolgár cigány népesség népszerű zenéje a csalga.

Balkán

A cigányzene egyik tipikus típusát tallava néven ismerték. A tallava-t eredetileg a askali kisebbség művelte Koszovóban az 1990-es években. Műfaját később a cigányok átvették. A Tallava általános Albániában. Ez a műfaj más zenei műfajokra is hatással van, például a görög szkiladiko és a bolgár csalga. Ezenkívül keveredik a török (arab stílusú), az arab (arab pop), a szerb (turbo-folk) és az albán zenével.

Ahogy a Balkánon kelet felől nyugat és észak felé haladunk, úgy válik mind gyakoribbá a cigányzenészek kezében a hegedű, anélkül azonban, hogy kötelezően egységes összeállítású vonós-alapú együttessel találkoznánk. Albániában pl. a hegedű még csak egy a cigányzenészek kezében előforduló sokféle egyéb hangszer — duda, lahuta (egyhúrú vonós hangszer), tambura-féle pengetős hangszerek — között; csak a zurnának és dobnak kell kötelező együtt lenni. A modern klarinét lassan itt is, mint Görögországban, elfoglalja a zurna helyét.

Görögországban, a volt Jugoszláviában, Albániában, továbbá Törökországban, az örményeknél, nogajoknál, krími tatároknál is — a legjellemzőbb cigány együttes kéttagú: az egyik oboa-féle hangszeren játszik, a másik nagydobon. Az első hangszer legáltalánosabb neve: zurna; de magyar neve is van. Ez a hangszer, amit nálunk a 17. században töröksíp néven annyira kedveltek s ami később, kuruc tárogató néven, a Rákóczi-féle szabadságharc zenei szimbólumává vált.

Ha a szerbek és horvátok tambura-zenekarait jobban megnézzük, kiderül róluk, hogy alapjában véve a nálunk ismert vonósegyüttesek pengetős változatai. A hajdan csak éneket kísérő hosszú nyakú lantféle hangszer, a tambura, a 19. század eleje táján kiszenekari igényeknek megfelelő hangszercsaláddá bővült: az eredeti nagyságú „prím" mellett basszprímet, „tamburabrácsot" (kontra) és tamburabőgőt is találunk. A zenészek pedig ezekben az együttesekben is többnyire cigányok.

Spanyolország

A spanyol flamenco néven ismert andalúz zenei hagyomány noha nem szigorúan cigányzene, szorosan kapcsolódik hozzájuk, és a híres flamenco művészek jelentős része cigány (gitanos).

Oroszország

Az orosz „cigányzene"' ugyanúgy szerves része volt a 19. századi orosz zenekultúrának, mint a magyar nóta nálunk.

1931-ben Moszkvában alakult egy cigány színház, a Romen Színház, amely a cigányzenét és táncot beépíti a színházi előadásokba.

Törökország

A cigányokat Törökország egész területén ismerték zenélésük miatt. Városi zenéjük a meyhane (kocsma) vagy a taverna útján a klasszikus török zene visszhangját hozta a nyilvánosság felé. Az ilyen jellegű fasıl zene (egy olyan stílus, amelyet nem szabad összekeverni a klasszikus török zene fenséges formájával), gyakran társul a török társadalom alosztályához, bár manapság "tiszteletreméltóbb" intézményekben is megtalálható.

Hatást gyakoroltak a török klasszikus zenére; először meyhane-kban, azaz kocsmákban játszották. A cigányok által játszott zene neve fasil, napjainkban aki fasil zenét szeretne hallani Isztambulban a Çiçek Pasajıban teheti ezt meg.^[13] A fasil zenére hatást gyakorolt többek között a görög zene és a hastánc zenei ritmusai is. A fasil zene legkiválóbb képviselői közé tartozik Mustafa Kandirali és Burhan Öçal.

Híres magyar cigány zenészek, énekesek, zenekarok

Zenészek

• Babári József (1893–?) hegedűművész
• Babos Gyula (1949–2018) jazzgitáros
• Bacsik Elek (1926–1993) jazzgitáros, jazzhegedűs, multiinstrumentalista
• Balázs János (1988) zongorista
• Balogh János (1802–1876)
• Banyák Kálmán (1927–1993) hegedűművész
• Barna Mihály [1] cigány hegedűs, II. Rákóczi Ferenc udvari muzsikusa (17.sz–1730-as évek)
• Bihari János (1764–1827)
• Bobe Gáspár Ernő (1924–1993) prímás
• Buffó Sándor
• Cinka Panna (1711–1772)
• Cziffra György (zongoraművész) (1921–1994) világhírű zongoraművész
• Csányi „Matyi” Mátyás (eredeti nevén Csányi Ernő, 1929–1980) jazzhegedűs és gitáros
• Csík Gusztáv jazzmuzsikus
• Dankó Pista (1858–1903) a magyar zeneművészet világhírű prímása, dalköltő
• Darázs Miska (1842–1892) a Dunántúl híres prímása
• Déki Lakatos Sándor idősb (1945–)
• Déki Lakatos Sándor ifjabb (1966–)
• Erdélyi Náci (1845–1893) prímás, szegedi cigánykirály, aki 1886-tól zenélt Amerikában hírességeknek
• Fátyol Károly (1830–1888) gordonkaművész, Nagykároly szülötte, és halottja
• Farkas Jenő (1899–1949) I. Ferenc József utolsó primása
• Hamza Miska (1845–1916) nagyváradi első zenekarvezető, prímás
• Horváth „Patkány, Kispatkány” Dezső (1931–2005) jazzgitáros
• Horváth Elemér (1920–1978) hegedűművész
• Horváth „Kati, Kathy” Lajos (1924–1980) jazzgitáros, hegedűművész
• Horváth „Patkány” Sándor (1923–1977) jazzgitáros
• Járóka Sándor, id. (1922–1984)
• Ifj. Járóka Sándor (1954–2007)
• Jávori Vilmos jazzdobos, zenepedagógus
• Kokas Pál prímás, festő
• Kondor Ernő (1881–1951) dalszerző, a magyar kabaré alapítója (1907. március 2 – Bonboniérre)
• Kovács Gábor (1841–1882) prímás, József kir. herceg udvari zenésze
• Kosta Lukács (1943–1993) jazzgitáros
• Lakatos Erika (1964-) dzsesszénekes
• Roby Lakatos, hegedűművész
• Lugosi Tibor (1950–) klarinét és tárogatós előadóművész
• Tony Lakatos, jazzszaxofonos
• Lukács Tibor (1956–) prímás
• Magyari Imre id. (1894–1940) korának egyik leghíresebb prímása volt
• Magyari Imre ifjabb (1924–1980) hegedűművész, zeneszerző
• Mocsár Gyula (1905-1991) cimbalmos, hegedűművész
• Oláh Kálmán (1910–1990) prímás
• Pege Aladár (1939–2006) világhírű jazzbőgős, klasszikus bőgős
• Pongrácz Lajos (1844–1916) prímás, kolozsvári első zenekarvezető, Rudolf trónörökös házizenésze
• Radics Béla Jenő (1917–1982) prímás
• Radics Béla (cigányprímás) (1867–1930) prímás, nótaszerző, korának ismert zenekarvezetője volt
• Radics Gábor (1906–1971) jazzhegedűs
• Radics Vilmos (1841–1895) prímás, miskolci, majd fővárosi első zenekarvezető
• Raduly Mihály jazz-zenész, szaxofonos
• Rácz Laci (1867–1943) „A prímáskirály”, aki amerikai körútjain vált igazán híressé
• Rácz Aladár (1886–1958) világhírű, Kossuth-díjas cimbalomművész, Igor Stravinsky és Ernest Ansermet barátja
• Rigó Jancsi (1858–1927) prímás, aki a Chimay hercegnővel történt házassága kapcsán lett világhírű
• Sárközi Ferenc [2], „Kossuth cigány hadnagya”
• Szirmai Kálmán (1934–2008) jazz gitáros, a szocializmus alatt Luxembourg-ba emigrált
• Salasovics Dezső
• Suha Balogh József (1913–1974) hegedűművész, zeneszerző, cigányprímás
• Szakcsi Lakatos Béla (1943–) Kossuth-díjas jazz-zongorista

Zenekarok, együttesek

• Járóka Sándor és népi zenekara
• 100 Tagú Cigányzenekar
• Rajkó zenekar
• Farkas Jenő cigányzenekara
• Budapest Bár
• Ektomorf
• Fekete Vonat
• Romantic
• Ando Drom
• Parno Graszt

Magyarnóta-énekesek

• Kovács Apollónia
• Bangó Margit
• Horváth Pista

Egyéb cigány énekesek

• Nótár Mary
• L.L. Junior

Kapcsolódó cikkek

• Cigány dzsessz
• Szinti szving
• Gyelem, gyelem (cigány himnusz)

Hivatkozások