Gáspár Loránd

Gáspár Loránd
Született	1925. február 28.[1][2][3] Marosvásárhely[3]
Elhunyt	2019. október 9. (94 évesen)[4][5][3] Párizs 6. kerülete[3]
Állampolgársága	magyar francia
Gyermekei	François Abou Salem
Foglalkozása	költő sebész fordító fotográfus
Iskolái	Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Kitüntetései	Grand prix national de la poésie Roger Nimier-díj Prix Guillaume Apollinaire Broquette-Gonin-díj (1981) Költészeti Goncourt-díj (1998) Heredia Prize (2011)
Sablon • Wikidata • Segítség

Gáspár Loránd, másképp Lorand Gaspar (Marosvásárhely, 1925. február 28. – Párizs, 2019. október 9.^[6]) magyar származású francia író, költő, műfordító, fotóművész és sebészprofesszor.

Élete

1925 februárjában született Marosvásárhelyen, Romániában. Apja szegény székely családból származott, anyja is székelyföldi, szász származású volt. Szülei vallásos, katolikus szellemben nevelték. 1943-től a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (mai nevén: BME) mérnöki szakán tanult, de a tanév kezdete után három hónappal behívták katonának. A román-orosz frontra került, majd amikor a németek értesültek Horthy kiugrási kísérletéről, visszarendelték csapattestüket és mint megbízhatatlant, egy dél-németországi táborba deportálták. 1945 márciusában néhányadmagával megszökött és Pfullendorfban megadta magát a franciáknak. 1946 májusáig hadifogságban volt. Még ebben az évben Párizsba költözött, ahol elvégezte az orvosi egyetemet és megkapta a francia állampolgárságot. Később sebész lett Franciaországban, majd 1954-ben Izraelbe költözött egy állásajánlat miatt, ahol tizenhat évet élt. Ez idő alatt Jeruzsálemben, Jerikóban és Betlehemben dolgozott. Szoros kapcsolatot épített ki a palesztin és beduin lakossággal, akiken keresztül megismerte a sivatagot, mely költészetére is nagy hatással volt. Többször megfordult menekülttáborokban, a békés együttélést pártolta az izraeliek és a palesztinok között. 1970-től az izraeli hatóságok nyomására elhagyta az országot és Tunéziába költözött. Nyugdíjazásáig a tuniszi francia kórházban dolgozott, ahol részt vett az ottani orvosképzésben. Párizsban is élt, ahol részt vett az emberi pszichológiával foglalkozó orvosi kutatásban.

1966-ban publikálta első versgyűjteményét, a Le Quatrième État de la matière-t. Több utazási könyvet adott ki, melyeket a saját fotóival illusztrált.

Több nyelven tudott: a magyar mellett gyermekkorában megtanult románul és németül, később a francia, angol, latin, görög és arab nyelveket is elsajátította.

Műfordítóként is jelentős teljesítményt mondhat magáénak, a magyar irodalom számos klasszikusát az ő műfordításában ismerhette meg a francia közönség. Mások mellett Illyés Gyula, Vas István, Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes és Csoóri Sándor műveit fordította.

Kiemelkedő a Pilinszky-versek műfordítása, amelyek segítségével a francia nagyközönség megismerte és megértette Pilinszkyt.

Lefordította többek között Spinoza, Rilke, Seferis, D.H. Lawrence, Peter Riley és Pilinszky egyes műveit is.

2019 októberében Párizsban hunyt el 94 éves korában.

Családja

Első feleségétől három gyermeke született: François Gaspar (1951–2011) színházigazgató, a Palesztin Nemzeti Színház megalapítója, Patricia Gaspar (neurobiológus) és Stéphane Gaspar (fogorvos).

Művei

• Így szól a csend; Várta, Hamburg, 1953
• Le quatričme état de la matičre, v., Párizs (1966)
• Gisements, v., Párizs (1968)
• Histoire de la Palestine, tanulmány, Párizs (1968)
• Palestine, année 0. Un dialogue izraëlo-arabe, tanulmány, Párizs (1970)
• Sol absolu, v., 1972 (Budapest, 1981)
• Approche de la parole, esszék, Párizs (1978)
• Corps corrosifs, v., Montpellier (1978)
• Égée suivi de Judée, v., Párizs (1980)
• Minden földek földje; ford., utószó Tellér Gyula; Európa, Bp., 1981 (Napjaink költészete)
• Journaux de voyages, Párizs (1985)
• Feuilles d'observation, v., Párizs (1986)
• Carnets de Patmos. Cognac: Le Temps qu'il fait (1991)
• Égée, Judée, suivi d’extraits de Feuilles d’observation et de La maison près de la mer. Párizs Gallimard, (1993)
• Apprentissage. Párizs: Deyrolle (1994)
• Carnets de Jérusalem, Cognac, Le temps qu'il fait (1997)
• Az anyag negyedik halmazállapota. Válogatott versek; szerk., vál. Lackfi János, ford. Tóth Krisztina et al.; Múlt és Jövő, Bp., 1999
• Patmos et autres poèmes. Párizs: Gallimard (2001)
• Fénnyel írni. Válogatott versek; ford., utószó Somlyó György; Orpheusz Könyvek, Bp., 2001
• Boldog Arábia. És más útijegyzetek; ford., jegyz. Koros Fekete Sándor; Koinónia, Kolozsvár, 2005
• Derrière le dos de Dieu. Párizs: Gallimard (2010)

Díjai, elismerései

• Apollinaire-díj (1967)
• Párizs Városának Nagydíja (1987)
• Mallarmé-díj (1993)
• Nemzeti Költészeti Nagydíj (1995)
• Költészeti Goncourt-díj (1998)
• Tóth Árpád Műfordítói Díj (2014)

Jegyzetek

Források

• Lorand Gaspar (budavar.hu)
• Lorand Gaspar France Archiválva 2019. december 19-i dátummal a Wayback Machine-ben (literaturfestival.com)
• M agunknak szerzett veszélyek, Lorand Gasparról Archiválva 2019. december 19-i dátummal a Wayback Machine-ben (ahetedik.hu)
• Décès du poète Lorand Gaspar (fabula.org) (francia nyelven)