Gatyáskuvik
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 50 000 Ft | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Aegolius funereus (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
 A gatyáskuvik elterjedési területe egész éves telelőhely | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Gatyáskuvik témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Gatyáskuvik témájú médiaállományokat és Gatyáskuvik témájú kategóriát. |
A gatyáskuvik (Aegolius funereus) a madarak osztályának a bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe, a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Strix nembe Strix funerea néven.[3]
Alfajai
- Tien-san hegységi gatyáskuvik (Aegolius funereus beickianus) Stresemann, 1928 – Tien-san hegység
- kaukázusi gatyáskuvik (Aegolius funereus caucasicus) (Buturlin, 1907) – Kaukázus
- európai gatyáskuvik (Aegolius funereus funereus) (Linnaeus, 1758) – Skandinávia, a balti államok, Szibéria az Ural hegységig
- észak-ázsiai gatyáskuvik (Aegolius funereus magnus) (Buturlin, 1907) – Szibéria az Ural hegységtől keletre, Kamcsatka és Szahalin
- mongol gatyáskuvik (Aegolius funereus pallens) (Schalow, 1908) – Mongólia, Északkelet-Kína
- amerikai gatyáskuvik (Aegolius funereus richardsoni) (Bonaparte, 1838) – Alaszka, Kanada és az Egyesült Államok északi része]
- közép-ázsiai gatyáskuvik (Aegolius funereus sibiricus) (Buturlin, 1910) – Közép-Ázsia
Előfordulása
Szigetszerűen Európában, Skandináviában, Szibériában és Észak-Amerikában fészkel. Természetes élőhelyei a tűlevelű erdők és mérsékelt övi erdők. Állandó, de kóborló faj.[4]
Kárpát-medencei előfordulása
Magyarországon kis számban fészkel, de inkább kóborlóként van jelen.[5]
Megjelenése
Testhossza 24-26 centiméter, szárnyfesztávolsága 54-62 centiméter, a testtömege pedig 100-190 gramm.[5] A tojó nagyobb. Csüdje tollas, hogy kis áldozatok ne tudják megharapni. Csőre horgas, színe piszkos fehér.
 |
Életmódja
Apró rágcsálókkal táplálkozik, főleg pockokat, egereket, cickányokat és peléket fogyaszt, de kisebb madarakat is eszik.[5] Éjszaka és nesztelenül cserkészi be áldozatát.
Szaporodása
Fészket nem épít, keres egy megfelelő faodút és oda fészkel. A tojó 2-8 fehér tojást rak, melyeken 27-29 napot ül. A fiókák 29-38 nap múlva kirepülnek.
 |  |
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma szintén nagy és stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[3] Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50 000 forint.[5]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. december 17.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. december 17.)
- ↑ a b Avibase. (Hozzáférés: 2021. december 17.)
- ↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. december 17.)
- ↑ a b c d Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2021. december 17.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. december 17.)
További információk
- Ritka madarak hazai előfordulásai
- Képek az interneten a fajról
- Internet Bird Collection - videók a fajról. [2009. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva].
Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
