Idriss Déby

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Idriss Déby
Született	1952. június 18. Fada
Elhunyt	2021. április 20. (68 évesen)[1][2] N’Djamena
Állampolgársága	csádi
Házastársa	Hinda Deby Itno
Gyermekei	Brahim Déby Mahamat Déby Itno
Foglalkozása	politikus katona
Tisztsége	President of Chad (1990. december 2. – 2021. április 20.) Chairperson of the African Union (2016. január 30. – 2017. január 30.)
Iskolái	Institut aéronautique et école de pilotage Amaury de la Grange
Kitüntetései	National Order of Chad[3] Order of recognition Ordre international des Palmes académiques du CAMES Grand Cross of the National Order of Benin (2011)
Halál oka	lőtt seb
Sírhelye	Amdjarass
Csád 6. elnöke
Hivatali idő 1990. december 2. – 2021. április 20.
Előd	Hissène Habré
Utód	Mahamat Déby Itno
Idriss Déby aláírása
Facebook
A Wikimédia Commons tartalmaz Idriss Déby témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Idriss Déby Itno (1952. június 18. – 2021. április 20.^[4]) csádi katonatiszt, politikus, Csád hatodik elnöke. 1990-ben katonai puccsal ragadta magához a hatalmat, ezzel véget vetve Hissène Habré diktatúrájának. Sorra megnyerte az 1996-os, 2001-es, 2006-os, 2011-es és 2016-os választásokat, ezzel Csád addig leghosszabb ideig hatalmon lévő elnöke lett. 2021. április 20-án meggyilkolták az északi felkelők.

Fiatalkora

Idriss Déby Berdoba faluban született, Abéchétől nem messze. Apja szegény pásztor volt.

Tanulmányait a Fadai École-ban kezdte meg, majd egy másik arab iskolában folytatta a tanulást. Abéchében szerezte meg diplomáját.

Ezután katonának állt. 1976-ban Franciaországba küldték továbbképzésre. 1979-ben tért vissza és ő volt az egyetlen aki hű maradt Félix Malloum elnökhöz, még azután is hogy megbuktatták.

Csád 1974 óta folyamatosan gyengült a muszlim lázadók miatt, akik a Tombalbaye-rendszer ellen keltek fel. 1982-ben Goukouni Oueddei elnököt lemondatta Hissène Habré.

1984-ben Déby a csádi hadsereg főparancsnoka lett, mivel vereséget mért a líbiai erőkre. 1987-ben francia segítséggel újabb vereséget mért Líbia hadseregére.

1989-ben ellentét alakult ki Habré és Déby között. Déby felelősnek tartotta Habrét a politikai gyilkosságok, bebörtönzések és embertelen kínzásokért.

Idriss Déby és a belügyminiszter, Hassan Djamous Líbiába menekültek, ahol Kadhafi fogadta őket. Sajnos Hassan Djamous megölték.

Mivel Habré több száz szudáni és libíai embert öletett meg, ezért Líbia és Szudán támogatták Débyt-t katonailag. 1989-ben novemberében kezdte meg a hadműveleteket Habré ellen.

1990. december 12-én Idriss Déby mindenféle ellenállás nélkül bevonult N'Djamena-ba és letaszította Habré-t. A nemzetközi bíróság Habré-t politikai bűnösnek találta.

Csád elnökeként – 1990-es évek

Déby Csád hatodik elnökeként vette át a hatalmat, majd az ötévente rendezett választásokkal mindig újraválasztották. Új alkotmányt fogadtak el. Az ország egységét (még mindig) gyöngítik az először Tombalbaye-ellenes, majd Habré-párti erők.

1992-ben Déby elődjével szemben megengedte, hogy több új párt is alakulhasson és indulhassanak a választásokon. Engedélyezte a politikai és munkás szakszervezetek működését.

Azonban a feszültség a levegőben nem enyhült. 1994-ben és 1995-ben a Habré-párti erők összecsaptak a kormánypárti erőkkel.

Déby az 1990-es évek közepétől helyreállította a kormány funkcióit és tárgyalt az IMF-fel.

1996-ban új alkotmányt fogadtak el, melyet népszavazással hagytak jóvá. Déby a következő választást 69%-kal megnyerte.

A 2000-es évek

2001-ben újraválasztották, de itt már csak a szavazatok 62%-át szerezte meg. 2006-ban Déby és Omar el-Bashir megállapodtak a két ország közötti kölcsönös viszonyban. 2006-ban a Habré-párti felkelők megpróbálták kilőni az elnök gépét, sikertelenül. Az újabb választásokon az elnök 64%-ot szerzett. 2008-ban a lázadás felerősödött és elérték a fővárost, N'Djamenár. Néhány napos harc után a kormánypárti erők visszaszorították a felkelőket.

2011-ben Déby kinevezte Emmanuel Nadingart miniszterelnökké. 2014-ben ötszáz katonát küldött a Közép-afrikai Köztársaságba a lázadók leverése érdekében. Még ebben az évben Idriss Déby találkozott Barack Obamával is. 2019-ben Csád és Izrael diplomáciai megújításokat szorgalmazott.

Halála

2021 áprilisában Déby a líbiai határra utazott, hogy meglátogassa a csádi csapatokat, amelyek a térségben lévő lázadók ellen harcoltak. A lázadók ekkor támadást indítottak, melynek során Déby halálosan megsebesült.^[5] Az ország vezetését katonai tanács vette át, amelynek élén Déby fia, Mahamat Idriss Déby áll.^[6]

Jegyzetek

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Idriss Déby című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.