Jnanpith-díj

Ennek a lapnak a címében vagy szövegében az újind nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket.

A Gjánpíth-díj (dévanágari: ज्ञानपीठ पुरस्कार; angol: Jnanpith Award) egy irodalmi díj Indiában. A Sahitya Akademi Fellowship (Sahitya Akadémia Ösztöndíj),[1] mellett ez az egyik legrangosabb irodalmi elismerés a kontinensnyi méretű országban.[2] A díjat a Dzsnyanapith alapítvány adományozza, melyet a Sahu Jain család alapított, akik a „The Times of India” elnevezésű újság kiadói is.

A díj

A díjat 500 000 rúpia, egy dísztábla és a hinduk egyik istenét ábrázoló bronz szobor (Vagdevi, a bölcsesség, a művészetek és a zene istennője) alkotják. e[3]

A díjat 1961-ben hozták szervezett formába, hogy az első díjat hivatalosan megkaphassa 1965-ben a malayalami író, G. Sankara Kurup. A díjra minden indiai állampolgár jogosult, aki India bármelyik hivatalos nyelvén írja művét. (India hivatalos nyelvei)

1982-t megelőzően a díjat egyetlen irodalmi műért adományozták, azóta viszont életpályáért szokták kiosztani, amivel a szerző hozzájárult az indiai irodalomhoz. A díjazottak számát tekintve Uttar Prades állam irodalma a legelismertebb, ahonnan 6 Hindi és 3 Urdu szerző kapta meg az elismerést. Kannada nyelvű írók kaptak legtöbbször (7-szer) Jnanpith díjat. A díj az utóbbi években elmaradozni látszik, mivel a legutolsó 2004-es díjat is csak 2006-ban adták át.[4]

Nevét a szanszkrit jnāna-pīṭha = "ismeret-ülés".[5]

Díjazottak

(Év – Név – Mű – Nyelv)

  • 1965 – G Sankara Kurup – Odakkuzhal – Malayalam
  • 1966 – Tarashankar Bandopadhyaya – GanadevtaBengáli
  • 1967 – Dr. K.V. Puttappa – Sri Ramayana Darshanam – Kannada
  • 1967 – Umashankar Joshi – Nishitha – Gujarati
  • 1968 – Sumitranandan Pant – Chidambara – Hindi
  • 1969 – Firaq Gorakhpuri – Gul-e-NaghmaUrdu
  • 1970 – Viswanatha Satyanarayana – Ramayana KalpavrikshamuTelugu
  • 1971 – Bishnu Dey – Smriti Satta BhavishyatBengáli
  • 1972 – Ramdhari Singh 'Dinkar' – UrvashiHindi
  • 1973 – Dattatreya Ramachandra Bendre – NakutantiKannada
  • 1973 – Gopinath Mohanty – Mattimatal – Oriya
  • 1974 – Vishnu Sakharam Khandekar – Yayati – Marati
  • 1975 – P.V.Akilandam – ChitttrappavaiTamil
  • 1976 – Asha Purna Devi – Pratham PratisrutiBengáli
  • 1977 – K.Shivaram Karanth – Mookajjiya KanasugaluKannada
  • 1978 – Sachchidananda Hirananda Vatsyayan – Kitni Navon Men Kitni BarHindi
  • 1979 – Birendra Kumar Bhattacharya – Mrityunjay (Immortal) – Asszamézi
  • 1980 – S. K. Pottekkatt – Oru Desattinte Katha – Malayalam
  • 1981 – Amrita Pritam – Kagaj te Canvas – Pundzsabi
  • 1982 – Mahadevi Varma – Yama-Hindi
  • 1983 – Maasti Venkatesh Ayengar – Chikkaveera RajendraKannada
  • 1984 – Thakazhi Sivasankara Pillai – Malayalam
  • 1985 – Pannalal Patel – Gujarati
  • 1986 – Sachidanand Rout Roy – Oriya
  • 1987 – Vishnu Vaman Shirwadkar – Marati
  • 1988 – Dr.C. Narayana Reddy – Telugu
  • 1989 – Qurratulain Hyder – Urdu
  • 1990 – V. K. Gokak – Bharatha Sindhu RashmiKannada
  • 1991 – Subhas Mukhopadhyay – Bengáli
  • 1992 – Naresh Mehta – Hindi
  • 1993 – Sitakant Mahapatra – Oriya
  • 1994 – U.R. Ananthamurthy – Kannada
  • 1995 – M. T. Vasudevan Nair – Malayalam
  • 1996 – Mahasweta Devi – Bengáli
  • 1997 – Ali Sardar Jafri – Urdu
  • 1998 – Girish Karnad – Kannada
  • 1999 – Nirmal Verma – Hindi
  • 1999 – Gurdial Singh – Pundzsabi
  • 2000 – Indira Goswami – Asszamézi
  • 2001 – Rajendra Keshavlal Shah – Gujarati
  • 2002 – D. Jayakanthan – Tamil
  • 2003 – Vinda Karandikar – Marati
  • 2004 – Rahman Rahi – Kasmíri[6]
  • 2005 – Kunwar Narayan – Hindi
  • 2006 – Ravindra Kelekar – Konkani & Satya Vrat Shastri – Szanszkrit
  • 2007 – O. N. V. Kurup – Malayalam
  • 2008 – Akhlaq Mohammed Khan (Shahryar) – Urdu
  • 2009 – Amar Kant und Shrilal Shukla – Hindi
  • 2010 – Chandrashekhara Kambara – Kannada
  • 2011 – Pratibha Ray – Oriya
  • 2012 – Ravuri Bharadhwaja – Telugu
  • 2020 – Nilmani Phookan Jr – asszámi nyelv
  • 2021 – Damodar Mauzo – konkáni nyelv[7]

Lásd még

Hivatkozások

  1. Riport a The Hindu 2007 januári számából Archiválva 2008. február 10-i dátummal a Wayback Machine-ben: a híres Manoj Das (2007. január) író "megkapta a rangos irodalmi díjat - Sahitya Akademi Fellowship.
  2. Cikk a The Hindu című újságból.. [2001. december 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2001. december 30.)
  3. [1] olvasva: 2008. február 3.
  4. Official List of awardees. [2007. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 7.)
  5. [2]Angolról fordítva (knowledge-seat)
  6. http://jnanpith.net/images/40thJnanpith_Declared.pdf Archiválva 2009. április 7-i dátummal a Wayback Machine-ben 40. Jnanpith-díj az eminens kasmíri költő, Shri Rahman Rahi részére.
  7. Damodar Mauzo wins Jnanpith Award, here is all you need to know about the renowned goan writer”, FreePress Journal.in, 2021. december 7. (Hozzáférés: 2021. december 25.) 

Külső hivatkozások

  • A Jnanpith-díj hivatalos oldala
  • Díjazottak listája
  • Díjazottak listája
Commons:Category:Jnanpith Award
A Wikimédia Commons tartalmaz Jnanpith-díj témájú médiaállományokat.