Kővárhely

Kővárhely (Podhradie)
Nagytapolcsány vára
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Nyitrai
Járás	Nagytapolcsányi
Rang	község
Első írásos említés	1245
Polgármester	Milan Štefkovič
Irányítószám	955 01
Körzethívószám	038
Forgalmi rendszám	TO
Népesség
Teljes népesség	283 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség	10 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	434 m
Terület	30,10 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 39′ 38″, k. h. 18° 03′ 04″48.66055556, 18.0511111148.660556°N 18.051111°EKoordináták: é. sz. 48° 39′ 38″, k. h. 18° 03′ 04″48.66055556, 18.0511111148.660556°N 18.051111°E
Kővárhely weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kővárhely témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Kővárhely (szlovákul Podhradie) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Nagytapolcsányi járásában.

Fekvése

Nagytapolcsánytól 15 km-re északnyugatra fekszik.

Története

A község határában már az i. e. 700 körüli időben, a korai vaskor idején éltek emberek. Az i. e. 450 körüli időkig a hallstatti kultúra népének települése állt itt. Az Úhrad hegy keleti lejtőjén a lausitzi kultúra népének erődítménye állt, ahonnan számos lelet került elő.

A falu első írásos említése 1245-ben IV. Béla király oklevelében történik, amikor a birtokot a Gut-Keled nembeli István nyitrai ispánnak adja. 1283-tól a nagyhatalmú felvidéki főúr, Csák Máté birtoka.

A falu határában állnak Tapolcsány várának romjai. A vár a 13.–14. század fordulóján épülhetett a Csákok birtokán. 1318-tól említik, ekkor Csák Mátéé, majd 1321-től a királyé. Az 1440-es években a husziták egyik támaszpontja. A 17. században késő reneszánsz stílusban átépítették. A 19. században egyes részeit újjáépítették, de azóta folyamatosan pusztul.

A falu a 16. században az Országh, majd a Losonczy család birtoka. 1598-ban 41 lakóház állt a községben. A 17. század eleji adóösszeírások szerint Kőváralja a nagyobb falvak közé tartozott, ami annak köszönhető, hogy a vár közelsége miatt általában megmenekült a fosztogatásoktól és mint szolgálófalu adómentességet élvezett. A fenyegetettségtől akkor menekült meg végleg, amikor 1683-ban Érsekújvárt sikerült visszafoglalni a töröktől. A 18. század elején lakói részt vettek a Rákóczi-szabadságharcban. 1714-ben Berényi Péter lett a birtokosa. A nagytapolcsányi uradalom legnépesebb településének számított, 30 jobbágy és 22 zsellércsalád lakott a községben. 1778-ban 66 házában 487 lakos élt, 1787-ben már 80 háza és 595 lakosa volt. 1828-ban 52 házát 363-an lakták. Az 1831-es kolerajárványnak több mint száz lakos esett áldozatául.

Fényes Elek szerint "Podhrágy, (Kőváralja), tót f., Nyitra vmegyében, Bajnához északra 1 1/2 órányira: 343 kath., 6 zsidó lak., s egy hegyen lévő omladozott várral. F. u. gr. Erdődy Józsefnő. Ut. p. N.-Tapolcsán." [1] Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nagytapolcsányi járásához tartozott.

Népessége

A falunak 1910-ben 446, többségében szlovák anyanyelvű lakosa volt, jelentős német kisebbséggel.

2001-ben 292 lakosából 291 szlovák volt.

2011-ben 304 lakosából 302 szlovák volt.

2021-ben 283 lakosából 275 szlovák, (+1) egyéb és 8 ismeretlen nemzetiségű volt.^[2]

Nevezetességei

• Nagytapolcsány vára (13. század).
• Modern római katolikus temploma.
• Erdei vasút.

Jegyzetek

Források

• Wiedermann, E. 1991: Dejiny archeologického výskumu Topoľčian a Topoľčianskeho hradu. Informátor suplement 1. Nitra.
• Koppány Tibor 1999: A középkori Magyarország kastélyai. Művészettörténeti füzetek 26. Budapest.

Külső hivatkozások

• Hivatalos oldal
• Községinfó
• Kővárhely Szlovákia térképén
• E-obce.sk
• Nagytapolcsány vára (szlovákul)]