Keresztút

Ez a szócikk a keresztény liturgiáról szól. Hasonló címmel lásd még: Keresztút (Ossian).

A keresztút (lat. via crucis, via dolorosa) eredetileg az a kb. 1,5 km-es útvonal,^[1] melyen a keresztény hagyomány szerint Jézus a kereszttel a Praetoriumtól (Gabbata) kiment a Golgotára. Ma olyan ájtatosság, aminek segítségével a keresztény hívek Jézus szenvedésein és keresztre feszítésének eseményein elmélkedhetnek. Ennek gyakorlásához zárt térben (általában templomban) vagy szabadban (általában hegyen) elhelyeznek 14 állomást (stációt). Van, ahol a 15. stációt, a feltámadást is ábrázolják.^[2] Protestáns felekezetek nem gyakorolják.

Története

Jézus keresztútjának néhány állomását nagyon korán kővel vagy kápolnával jelölték meg. A hagyomány szerint Jézus anyja és egy-egy tanítvány a föltámadás után naponta végigjárta az úgynevezett szent körutat:

• Utolsó vacsora terme
• Annás és Kaifás háza
• Golgota
• Szentsír
• Praetorium
• Getszemáni-kert
• Olajfák hegye
• Kidron-völgy
• Sion hegye

A 14. századtól a ferencesek által vezetett zarándokok vagy ugyanezt az útvonalat, vagy a Praetorium–Szentsír közti 14 emlékhelyet (nem egészen azonosak a maiakkal) járták keresztútként. A stációk száma változó volt (7, 12, 14). Varallóban (Itália) 1520 körül 43 stációig bővítették a keresztutat. A 14 stációs keresztút világméretű elterjedése Porto Maurizió-i Szent Lénárdhoz fűződik: 1731-ben és 1742-ben a búcsúk kongregációja az általa meghatározott formát fogadta el. Ehhez később egy 15. állomást is (Jézus feltámad a halálból) csatoltak sok helyen.

A ferences rend volt a legbuzgóbb terjesztője a keresztúti ájtatosságnak, akik „szent circulus”-nak, azaz szent körjáratnak nevezték. Különösen Szent Lénárd (1676–1751) római ferences tűnt ki a keresztúti ájtatosság terjesztésében, és tulajdonképpen ő volt az, aki ezt az ájtatosságot rendszeresítette. Ő maga 576 keresztutat állított fel. Itália „apostolának” is nevezték. Negyvenéves missziós működése idején 326 népmissziót tartott Észak- és Közép-Itáliában. 1867-ben avatták szentté, 1923-ban pedig a népmissziók védőszentje lett.^[3] Épp ezért a pápák a keresztutak felállításának jogát kizárólag a ferenceseknek adták, akik esetleg másokat is felruházhatnak e hatalommal. Megjegyzendő azonban, ahhoz hogy a keresztút érvényes legyen, feltétlenül szükséges, hogy mind a 14 állomáson egy-egy fakereszt legyen. Az egyes jeleneteket ábrázoló képek nem szükségesek. A történelmi Magyarországon a legszebb kálvária a selmecbányai. Franciaországban és Németországban több művészi kivitelű kálvária maradt reánk, mint pl. a frankfurti, lübecki, nürnbergi (ez utóbbi stációinak reliefjeit Adam Kraft készítette).

Állomásai (stációk)

A keresztútnak az idők folyamán kiformálódott 15 állomása:

1. Pilátus halálra ítéli Jézust
2. Jézus vállára veszi a keresztet
3. Jézus először esik el a kereszt súlya alatt
4. Jézus szent anyjával találkozik
5. Cirenei Simon segít vinni Jézusnak a keresztet
6. Veronika kendőt nyújt Jézusnak
7. Jézus másodszor esik el a kereszt terhe alatt
8. Jézus vigasztalja a síró asszonyokat
9. Jézus harmadszor esik el a kereszttel
10. Jézust megfosztják ruhájától
11. Jézust a keresztre szegezik
12. Jézus meghal a kereszten
13. Jézust leveszik a keresztről (és anyja ölébe fektetik)
14. Jézust sziklasírba temetik
15. Jézus harmadnapra feltámad^[4]

Az egyes stációkat Jézus szenvedésének ábrázolásai (stációképek) jelzik, majd a zárókép a föltámadásra utal. A templomokban a 14 stációképet a falon körbe, egy-egy kisebb kereszt alatt helyezik el, általában a stációt jelző római számmal együtt. A szabadban (hegyen) emelt keresztút 14 stációs kápolnából vagy oszlopból áll, és kálváriához vezet. Van, ahol a 15. stációt, a feltámadást is ábrázolják. Különösen a nagyböjt idején gyakorolják a keresztútjárást. Folytatásának tekinthető az általában húsvét és pünkösd közötti időszakban gyakorolt ájtatosság, az ún. örömút^[5].

A keresztút állomásai; München, Bürgersaal:

• 
  I. stáció:
  Pilátus halálra ítéli Jézust
• 
  II. stáció:
  Jézus vállára veszi a keresztet
• 
  III. stáció:
  Jézus először esik el a kereszt súlya alatt
• 
  IV. stáció:
  Jézus szent anyjával találkozik
• 
  V. stáció:
  Cirenei Simon segít vinni Jézusnak a keresztet
• 
  VI. stáció:
  Veronika kendőt nyújt Jézusnak
• 
  VII. stáció:
  Jézus másodszor esik el a kereszt terhe alatt
• 
  VIII. stáció:
  Jézus szól a síró asszonyoknak
• 
  IX. stáció:
  Jézus harmadszor esik el a kereszttel
• 
  X. stáció:
  Jézust megfosztják ruháitól
• 
  XI. stáció:
  Jézust keresztre szegezik
• 
  XII. stáció:
  Jézus meghal a kereszten
• 
  XIII. stáció:
  Jézus testét leveszik a keresztről és anyja ölébe fektetik
• 
  XIV. stáció:
  Jézust sziklasírba temetik

Jegyzetek

A Wikimédia Commons tartalmaz Keresztút témájú médiaállományokat.

Források

• Magyar katolikus lexikon VI. (Kaán–Kiz). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2001.  
• Magyar katolikus lexikon VI. (Kaán–Kiz). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2001.  
• Magyar katolikus lexikon XIV. (Titel–Veszk). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2009.