Kis-Sárrét

Nem tévesztendő össze a következővel: Nagy-Sárrét.
Kis-Sárrét
Besoroláskistáj
NagytájAlföld
KözéptájBerettyó–Körös-vidék
Fontosabb településekKomádi, Vésztő
Népesség
Népesség28 827 fő (2001)
Népsűrűség39,9 fő/km² (2001)
Településsűrűség1,9 / 100 km²
Földrajzi adatok
Terület723 km²
Lakott terület3,7 %
Vízterület33 km²
Legmagasabb pont99,3
FolyóvizekSebes-Körös
ÁllóvizekBiharugrai-halastavak

A Kis-Sárrét a Berettyó–Körös-vidék délkeleti kistája Békés és Hajdú-Bihar vármegye határterületén. A 723 km²-es területű vidék a Sebes-Körös hordalékkúpja, a Bihari-sík déli lábánál elterülő tökéletes síkság a Sebes-Körös egykori mocsárvidéke helyén. Délről és nyugatról a Körös menti sík, északnyugatról a Dévaványai-sík, északról a Bihari-sík, keletről pedig – már az országhatáron túl – a Szalontai-sík határolja.

Földtan

A Kis-Sárrétnek a Békés–Codrui-övhöz tartozó medencealjzatát jobbára jura és kréta kori mélytengeri mészkő és pala alkotja. A késő miocénben és a pannon kor kései szakaszában erre további üledékek rakódtak, Sarkadkeresztúr mellett földgáz-előfordulással. A földtörténetileg gyorsan süllyedő Körös-medencében a pliocénban több ezer méter vastag, termálvízben is gazdag rétegek, majd a pleisztocén és a holocén során erre immár folyóvízi üledékek települtek. Az óholocén során nagy kiterjedésű mocsárvidék alakult ki ezen a rossz lefolyású, az Ős-Szamos és a Körösök folyóháta közé ékelődő medencesíkságon. A felszíni vagy felszín közeli üledékek nagy része mocsári iszap vagy agyag, az idősebb mocsárterületek helyén a lassan zajló feltöltődésre utaló tőzegsorok fordulnak elő. Ez utóbbiak jellemzően 30-40 centiméteres lencsékben települtek, és lápi vagy réti agyag borítja őket.

Domborzat és vízrajz

A Kis-Sárrét északról és délről hordalékkúpokkal lezárt, mély fekvésű tökéletes síkság, rendkívül alacsony, átlagosan 0,5 m/km² relatív relieffel. A legnyugatibb pontján 99,3 méteres tengerszint feletti magasság keleten, a Sebes-Körös és a Berettyó összefolyásának közelében 85,4 méterig süllyed. Középső vidéke rossz lefolyású terület, csak északi és keleti peremrészei ármentes síkságok, itt vízfolyások is sűrűbben szabdalják a tájat, egyúttal jellemző felszínformák a fattyúágak és morotvacsonkok.

Vízrajzi szempontból a nyugat–keleti folyású Sebes-Körös a Kis-Sárrét fő folyója, amelynek 44 kilométeres szakasza esik a kistáj területére. A Körösszakálnál mért átlagos vízhozama 25,0 m³/s, ami a kora nyári nagy árvíz idején 690 m³/s-ra is duzzadhat. A Sebes-Körös déli oldalán fut a vizét abba leadó Holt-Sebes-Körös (56 km, 355 km²), a Kis-Sárrét déli területeit áthálózó Köleséri-csatorna (35 km, 329 km²) és a Határéri-csatorna (14 km, 541 km²) már a Kettős-Körös mellékvizei. A Kis-Sárrét északnyugati peremén futó Kutas-ér vize a Berettyóba megy, amelynek torkolati szakasza 13 kilométer hosszan határolja a kistájat. A lecsapolt mocsárvidék és állóvizei eltűntek, csupán Biharugra mellett maradt fenn egy alig 5 hektáros természetes tó. Napjaink mesterséges tavai a Biharugrai-halastavak (1540 ha), valamint a Komádi (28 ha) és Zsadány (12 ha) melletti állóvizek. A 2-4 méter mélyen található talajvíz mennyisége alacsony, az átlagosan 200 méter alatti rétegvizek hozama szintén mérsékelt (100 l/min). Az artézi kutak némelyikén termálvíz érkezik a felszínre (Biharugra, 56 °C; Komádi, 56 °C; Vésztő, 43 °C, Zsadány, 36 °C).

Éghajlat

Mérsékelten meleg kistáj, az átlagos évi hőmérséklet 10,2-10,3 °C között alakul, a vegetációs időszakban az átlaghőmérséklet eléri a 17,2-17,4 °C-ot. A nyári hőmérséklet-maximum sokévi átlaga 34,0-34,5 °C, míg a téli hőmérséklet-minimum –17 és –18 °C között alakul. Az évenkénti napsütéses órák száma 2000-2020 között mozog, amelyből a nyárra átlagosan 810, a télre 180 órányi napsütés esik. A csapadékmennyiség éves átlaga 540–560 mm között alakul, de megoszlásában vannak területi különbségek: a Kis-Sárrét északkeleti területén elérheti az 570 mm-t, míg északnyugaton csupán 530 mm körül alakul. Ezekkel az adatokkal összességében száraz éghajlatú kistájaink közé tartozik. A hótakarós napok száma évi 35 nap körül alakul. Az uralkodó szélirányok az északi és a déli.

Talaj és növényzet

A kistáj jelentős területét, 44%-át foglalják el a szikes talajvizű területen, löszös agyagon képződött szolonyectalajok. Ezek megoszlása a következő: réti szolonyec (20%), szolonyeces réti talaj (17%) és sztyepesedő réti szolonyec (7%). A Kis-Sárrét területének további 34%-át az átlagos földminőségnél valamivel gyengébb minőségű réti talajok borítják, ezek mintegy 90%-án szántóföldi művelés folyik. A lecsapolt mocsárvidék után visszamaradt síkláptalajok kiterjedése a 14%-ot éri el.

A Kis-Sárrét egykori mocsárvidékének növénytakarója ma is rendkívül változatos, jellemzik a ki-kiszáradó, de megújulni képes nádasok, gyékényesek, magassásrétek, zsiókás és kákás mocsarak. Mellettük jelentős területeket foglalnak el a szikes rétek, ürmöspuszták, cickórós és száraz gyepek. A magassásrétek értékes növényfajai a villás sás, a kisfészkű aszat, a mocsarakban a vízi rucaöröm, a sulyom, a tündérfátyol és a kolokán jelentős állományalkotó. A láp- és kaszálórétek jellemző fajai a közönséges medvetalp, a merevszőrű boglárka(wd), a réti iszalag, az örménygyökér, a mocsári kosbor, a hússzínű ujjaskosbor, a szürke aszat(wd), a réti legyezőfű és a festő zsoltina(wd). A fűzlápmaradványok uralkodó fafaja a hamvas fűz, mellette gyakori az orvosi macskagyökér, míg a szikes rétek növénytársulásait a hernyópázsit(wd), a karcsú kerep(wd) és az erdélyi útifű állományai alkotják. A rétiőszirózsás-szikikocsordos réteken a réti őszirózsa(wd) és a sziki kocsord mellett tömeges a korcs nőszirom és az aranyfürt(wd). A rétsztyepeken a keletre eső bihari hegylábak áthúzódó fajai figyelhetőek meg: borjúpázsit, öldöklő aszat(wd), rezgőpázsit(wd), pirosló here(wd), gumós macskahere, bunkós hagyma(wd), orvosi tisztesfű, fogaslevelű bükköny(wd) és parlagi rózsa. Az ártéri ligeterdők maradványfajai a szálkás pajzsika, a változó boglárka(wd), a magas gyöngyperje(wd), a ligeti szőlő, a szagos müge és a kányabangita.

A korábban honos fajok közül mára eltűnt a mocsári aggófű, a nádi boglárka, a gyilkos csomorika, a mocsári aszat és a tőzegpáfrány A gyepek egy részén szántóföldek terülnek el vagy az utóbbi évtizedekben csertölggyel és magyar kőrissel elegyes kocsányos tölgyeseket telepítettek.

Területhasznosítás Terület Területarány
Lakott terület 02 701,4 ha 03,7%
Szántó 50 788,5 ha 70,2%
Kert 00 488,4 ha 00,7%
Szőlő 00 000,0 ha 00,0%
Rét, legelő 11 600,1 ha 16,0%
Erdő 03 446,3 ha 04,8%
Vízfelszín 03 278,5 ha 04,5%

Népesség

Az Erdélyi-középhegységből alázúdúló, és a Kis-Sárrét gyenge lefolyású síkján megrekedő vízmennyiség a múltban kiterjedt mocsarakat, vízfoltokat alkotott, köztük szárazulatokkal. A Vésztő és Körösújfalu közötti térség volt a régi mocsárvidék központja. A Kis-Sárrét népességszámának csúcsát 1949-ben érte el, azóta az elvándorlás és a természetes népmozgalom visszaesésének következtében lakossága folyamatosan csökken. A Kis-Sárrét lakossága 2001-ben 28 827 fő, népsűrűsége alacsony, 39,9 fő/km² volt. Napjainkban tizennégy településéből kettő városi jogállású, a mezővárosi múltra visszatekintő, de ma szerény szerepkörű Békés vármegyei Vésztő és a Hajdú-Bihar vármegyei Komádi. A további települések: Körösszakál, Újiráz (Hajdú-Bihar), illetve Biharugra, Geszt, Körösnagyharsány, Körösújfalu, Méhkerék, Mezőgyán, Okány, Sarkadkeresztúr, Újszalonta, Zsadány (Békés). Jelentős a külterületi népesség (2,6%, 2001), amely főként Kisnyék, Nagygyanté, Vátyonpuszta stb.egykori uradalmi majorjainak és nagyüzemi mezőgazdasági lakótelepeinek lakosságából tevődik össze.

A 2001. évi népszámlálási adatok alapján a lakosság fele református, mellettük 7,5%-a római katolikus, 5,5%-a pedig görögkeleti felekezetű. A magyar nemzetiségűek nem érik el a lakosság 90%-át, mellettük 6,7%-ot tesz ki a románok (főleg Méhkerék), 4,2%ot pedig a cigányok részaránya (főleg Vésztő és Komádi).

Természeti és kulturális értékek

A Biharugrai-halastavak 1997 óta Magyarország rámszari területeinek egyike, de a Kis-Sárrét további fontos, a Körös–Maros Nemzeti Park gondozásában lévő természetvédelmi területeknek is otthont ad. Közülük kiemelkedik a vésztői Mágor-puszta, amely egyúttal az itt feltárt újkőkorszaki kunhalom köré szervezett Vésztő-Mágor Történelmi Emlékhelynek is otthont ad. Kulturális nevezetességei között említendő a geszti Arany János Irodalmi Emlékház, ugyancsak Gesztben a Tisza-kastély, illetve a falu temetőjében a Tisza-kripta. Az okányi Schwarcz-kastélyok és a zsadányi Fried-kastély mellett jelentős építészeti emlékek Mezőgyán református, Méhkerék görögkeleti és Sarkadkeresztúr görögkatolikus templomai, a Komádiban található ipari műemlékek (szél-, gőz- és hengermalom), valamint a körösnagyharsányi és okányi zsidó temetők.

Források

  • Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. 99–102. o. ISBN 978-963-9545-29-8  
  • http://www.nepszamlalas2001.hu/hun/kotetek/kotetek.html Népszámlálás 2001
Sablon:Magyarország tájai
  • m
  • v
  • sz
Magyarország földrajzi nagy-, közép- és kistájai
Alföld
Illancs •  Bácskai löszös síkság
Érd–Ercsi-hátság •  Váli-víz síkja •  Közép-Mezőföld •  Velencei-medence •  Sárrét •  Sárvíz-völgy •  Dél-Mezőföld •  Enyingi-hát •  Káloz–Igari-löszhátak •  Sió-völgy
Drávamenti-síkság
Dráva-sík •  Fekete-víz síkja •  Nyárád–Harkányi-sík
Taktaköz •  Borsodi-ártér •  Hevesi-ártér •  Szolnoki-ártér •  Jászság •  Tiszafüred–Kunhegyesi-sík •  Szolnok–Túri-sík •  Tiszazug •  Hortobágy
Alsó-Tisza-vidék
Marosszög •  Dél-Tisza-völgy
Hatvani-sík •  Tápió-vidék •  Gyöngyösi-sík •  Hevesi-sík •  Borsodi-Mezőség •  Sajó–Hernád-sík •  Harangod
Közép-Nyírség •  Északkelet-Nyírség •  Délkelet-Nyírség •  Dél-Nyírség •  Nyugati-Nyírség (vagy Löszös-Nyírség)
Hajdúhát •  Dél-Hajdúság
Kisalföld
Szigetköz •  Mosoni-sík •  Fertő-medence •  Hanság •  Kapuvári-sík •  Csornai-sík •  Rábaköz
Marcal-völgy •  Kemenesalja •  Pápa–Devecseri-sík
Komárom–Esztergomi-síkság
Győr–Tatai-teraszvidék •  Igmánd–Kisbéri-medence •  Almás–Táti-Duna-völgy
Nyugat-magyarországi-
peremvidék
Felső-Zala-völgy •  Kerka-vidék •  Göcsej •  Egerszeg–Letenyei-dombság •  Principális-völgy •  Zalaapáti-hát •  Alsó-Zala-völgy •  Zalavári-hát •  Mura bal parti sík
Dunántúli-dombság
Kis-Balaton •  Nagy-Berek •  Somogyi parti sík •  Balaton •  Balatoni-riviéra •  Tapolcai-medence •  Keszthelyi-riviéra
Nyugat-Külső-Somogy •  Kelet-Külső-Somogy •  Dél-Külső-Somogy
Marcali-hát •  Kelet-Belső-Somogy •  Nyugat-Belső-Somogy •  Közép-Dráva-völgy
Mecsek és
Tolna–Baranyai-dombvidék
Mecsek •  Baranyai-hegyhát •  Völgység •  Tolnai-Hegyhát •  Szekszárdi-dombság •  Pécsi-síkság •  Geresdi-dombság •  Villányi-hegység •  Dél-baranyai-dombság •  Zselic
Dunántúli-középhegység
Tátika-csoport •  Keszthelyi-fennsík •  Badacsony–Gulács-csoport •  Balaton-felvidék •  Vilonyai-hegyek •  Veszprém–Nagyvázsonyi-medence •  Kab-hegy–Agártető-csoport •  Sümeg–Tapolcai-hát •  Devecseri-Bakonyalja •  Öreg-Bakony •  Bakonyi-kismedencék •  Keleti-Bakony •  Veszprém–Devecseri-árok •  Pápai-Bakonyalja •  Pannonhalmi-dombság •  Súri-Bakonyalja
Vértes–Velencei-hegyvidék
Bársonyos •  Által-ér-völgy •  Móri-árok •  Vértes-fennsík •  Vértes peremvidéke •  Gánti-medence •  Zámolyi-medence •  Sörédi-hát •  Lovasberényi-hát •  Velencei-hegység
Gerecse •  Etyeki-dombság •  Zsámbéki-medence •  Budai-hegyek •  Tétényi-fennsík •  Budaörsi- és Budakeszi-medence •  Pilisi-hegyek •  Pilisi-medencék
Észak-magyarországi-
középhegység
Börzsöny
Kosdi-dombság •  Nézsa–Csővári-dombság •  Központi-Cserhát •  Galga-völgy •  Ecskendi-dombság •  Cserhátalja •  Terényi-dombság •  Szécsényi-dombság •  Karancs •  Litke–Etesi-dombság •  Gödöllői-dombság •  Monor–Irsai-dombság
Magas-Mátra •  Nyugati-Mátra •  Déli-Mátra •  Keleti-Mátraalja •  Nyugati-Mátraalja •  Mátralába •  Parád–Recski-medence
Bükk-fennsík •  Északi-Bükk •  Déli-Bükk •  Tárkányi-medence •  Egri-Bükkalja •  Miskolci-Bükkalja •  Tardonai-dombság •  Upponyi-hegység
Aggtelek–Rudabányai-hegyvidék
Aggteleki-hegység •  Alsó-hegy •  Rudabányai-hegység •  Szalonnai-hegység •  Bódva-völgy •  Tornai-dombság
Központi-Zemplén •  Abaúji-Hegyalja •  Tokaji-hegy •  Szerencsi-dombság •  Hegyalja •  Hegyköz •  Vitányi-rögök
Észak-magyarországi-medencék
Alsó-Ipoly-völgy •  Középső-Ipoly-völgy •  Nógrádi-medence •  Zagyva-völgy •  Medves-vidék •  Heves–Borsodi-dombság •  Tarna-völgy •  Ózd–Egercsehi-medence •  Pétervásárai-dombság •  Sajó-völgy •  Putnoki-dombság •  Szendrői-rögvidék •  Rakacai-völgymedence •  Cserehát •  Hernád-völgy •  Szerencsköz
Forrás: Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8  
  • földrajz Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap