Kvantálási zaj

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.
Zölddel az eredeti analóg jelet ábrázoltuk, sárgával a digitalizált változatot, míg pirossal a hiba, ami a kettő különbsége látható. Ez az eredeti jelbe került zajként jelenik meg.

A digitális jelfeldolgozásban a kvantálási zaj egy analóg jel diszkrét értékekre kvantálásakor keletkező hiba egy modellje, amely a hiba spektrumát fehérzajként kezeli.

A modell

A zajmodell lineáris kvantálóra vonatkozik. A modell három feltételezést tesz a kvantálási hibára:

  1. A hiba korrelálatlan a kvantált jellel.
  2. A kvantálási hiba egyenletes eloszlású a [ Q 2 ; Q 2 ] {\displaystyle [-{\frac {Q}{2}};{\frac {Q}{2}}]} intervallumon, ahol Q a kvantáló egy lépésének nagysága.
  3. Spektruma végtelen széles, és teljesítmény-sűrűség függvénye konstans, azaz a zaj fehér.

Ezek a feltételezések jó közelítéssel teljesülnek, de például periodikus jelek koherens mintavételezésekor sérül a korrelálatlanság, ezért a kvantálási hiba spektrumában is megjelennek a jel harmonikusai.

Ideális kvantáló zaja

Az ideális kvantáló zajának teljesítménye, mivel a hiba egyenletes eloszlású egy Q széles intervallumon, P N = Q 2 12 {\displaystyle P_{N}={\frac {Q^{2}}{12}}}

N bites kvantáló szinuszos kivezérlése esetén a hasznos jel amplitúdója Q 2 N 1 {\displaystyle Q2^{N-1}} , teljesítménye P S = Q 2 2 2 N 2 2 {\displaystyle P_{S}={\frac {Q^{2}2^{2N-2}}{2}}} . Vagyis ideális kvantáló jel-zaj viszonya: S N R = 10 l o g 10 2 2 N 2 12 2 = N 10 l o g 10 4 + 10 l o g 10 3 2 = N 6 , 02 + 1 , 76 [ d B ] {\displaystyle SNR=10log_{10}{\frac {2^{2N-2}12}{2}}=N10log_{10}4+10log_{10}{\frac {3}{2}}=N6,02+1,76[dB]}

  • Informatika Informatikai portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap