LK holdkomp : Repülések, Fennmaradt példányok, Jegyzetek, Források Wikipédia, a szabad enciklopédia

LK holdkomp

LK holdkomp

Általános adatok
Ország	Szovjetunió
Rendeltetés	Holdra szállás
Űrhajósok	1 fő
Műszaki adatok
Hordozórakéta	N1
Magasság	5,2 m
Átmérő	4,5 m
Hasznos térfogat	5 m³
Össztömeg	5,56 t

Az LK holdkomp (oroszul: Лунный корабль, magyarul: Hold-űrhajó) egy szovjet űrhajtótípus volt, amely a szovjet holdprogram részét képezte. GRAU-kódja 11F94. Feladata az amerikai Apollo-program holdkompjához hasonló volt, azaz a Hold körül keringő Szojuz 7K–LOK űrhajóról leválva embert juttatni a Hold felszínére, majd onnan visszajuttatni a keringő egységhez. Létét évtizedeken át titkolták.

A szovjet holdkomp kisebb és egyszerűbb volt az amerikainál. Egyetlen űrhajós utazott volna benne, és a le-, valamint felszálláshoz ugyanazt a hajtóművet használta volna az űreszköz. Az amerikai Apollo-rendszerrel ellentétben az orosz űrhajóból csak űrséta keretében lehetett volna átszállni a holdkompba.^[1]

Repülések

Az LK holdkomppal három sikeres tesztrepülést hajtottak végre. A Szojuz–L hordozórakétával történt indítás után mindhárom alkalommal a Föld körül keringve az orbitális pálya magasságának változtatásával a holdkomp manőverezését, a Holdra ereszkedést és a Hold elhagyását szimulálták. Elkészítették az LK holdkomp automatikus tesztrepülésre alkalmas változatát. Az első változata, a T1K soha sem repült. A második változat, a T2K három alkalommal repült Koszmosz jelzéssel. A teszt során magas, 10 000 km feletti pályára állított holdkompok kb. egy évtizeddel később süllyedtek vissza a Föld sűrű légkörébe, ahol nagyrészt elégtek.

Az LK holdkopm tesztrepülései Koszmosz jelzéssel (zárójelben az indítás dátuma):

Koszmosz–379 (1970. november 24.)
Koszmosz–398 (1971. február 26.)
Koszmosz–434 (1971. augusztus 12.)

1972. november 23-án került sor az N1 rakéta negyedik, egyben utolsó indítására. A Hold körülrepülésére tervezett teszt során az N1 rakéta a Szojuz 7K–LOK űrhajóval és az LK holdkomp egyszerűsített makettjével repült. A hordozórakéta első fokozatánál a start után 106,93 másodperccel, 40 km-es magasságban pogo-oszcilláció lépett fel. Emiatt a tüzelőanyag-szivattyúk megrongálódtak, a hajtóművek leálltak, a rakéta visszazuhant a Földre.

Fennmaradt példányok

Az LK holdkompnak három makettje maradt fenn. Ezek a Moszkvai Repülési Intézet, az RKK Enyergija és a dnyipropetrovszki Pivdenne tervezőiroda múzeumaiban találhatók.

Jegyzetek

↑ Németh, Péter: A totális kudarc (1. rész) (magyar nyelven). Űrvilág.hu, 2011. február 5. [2011. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 8.)

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz LK holdkomp témájú médiaállományokat.

Vjacseszlav Filin: Voszpominanyija o Lunnom korable, Kultura kiadó, Moszkva, 1992, ISBN 5-7158-0050-1
Az LK holdkomp az Encyclopedia Astronautica oldalán (angolul)