Lucídio portugál gróf

Lucídio
Lucídio Vimaranes
Porto grófja
Portói grófság Porto 2. grófja
Lucídio
Uralkodási ideje
873 – 922(?)
Uralkodási évei	29
Örököse	Onega
Elődje	Vímara Peres
Utódja	Diogo, Onega férje
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Vímara Peres-ház
Született	840(?) Guimarães
Elhunyt	922(?)
Édesapja	Vímara Peres
Édesanyja	Trudildi(?) (825 k. – ?)
Házastársa	Godilona Mendes coimbrai grófnő († 915 után)
Gyermekei	Onega Lucides Tedón Lucídiz (Lucides)^[1] Bermudo (Vermudo) Lucídiz^[1] Aloyto (Alvito) Lucídiz^[1] Rodrigo Lucídiz^[1]

Sablon • Wikidata • Segítség

Lucídio, teljes nevén Lucídio Vimaranes (azaz „Lucídio, Vímara fia”, * 840? – †922?) az első portugál grófság (Condado de Portucale) második grófja (873–922?), a dinasztiaalapító Vímara Peres egyetlen (ismert) fia.

Élete

Életéről és uralkodásáról is csak töredékes ismeretek maradtak fenn: csak következtetni tudunk anyja nevére; születésének, sőt, halálának éve is bizonytalan. Felesége valószínűleg Hermenegildo Guterres coimbrai gróf és Ermessende de León lánya, Godilona Mendes (Gudilona Menendez de Coimbra, 860? – 915 után) volt. A grófságot valószínűleg egyetlen, a felnőttkort megért gyermekük, Onega Lucides örökölte, aki férjével, Diogóval (Diogo Fernandes, * ? † 924?) együtt uralkodott annak haláláig. (A kevés és hiányos adat, valamint a gyakori névegyezések miatt az is lehetséges, hogy Onega Lucides valójában nem is élt.)

Uralkodása

Apja halála után III. Alfonz asztúriai király rá és Hermenegildo Guterres coimbrai grófra bízta az ország kormányzását — a kormányzó tisztét a két gróf közösen töltötte be.^[2] Kapcsolatuk szorosabbra fűzése érdekében Hermenegildo gróf valószínűleg feleségül adta leányát, Godilona Mendest Lucídióhoz (nem bizonyított, hogy Godilona Mendes tényleg Hermenegildo lánya lett volna).^[3]

910-ben III. Alfonz lemondott, és királyságát felosztotta három fia között. Lucídio Vimaranes hűbérura Nagy Alfonz legtehetségesebb fia, II. Ordoño galiciai király lett, ez a hűbéri viszony azonban egyre inkább formálissá vált, Portugália grófja mindinkább függetlenedett. Ennek jeléül 910-ben hűbérbirtokául kapta Lugo környékét. 887 és 917 között változatos tisztségeket töltött be a királyi udvarban, egyebek közt a királyi tanács (curia regis) tagja is volt.^[4]

913-ban II. Ordoño visszafoglalta Évorát, minden korábbinál messzebb szorítva a mórokat az első portugál grófság déli határától.

914-ben II. Ordoño megörökölte León trónját is, és ezután hullámzó küzdelmet vívott a mórokkal:

a 916-ban vívott talaverai csatában vereséget szenvedett;
917-ben a San Esteban de gormazi csatában az egyesült leóni-navarrai hadak győztek.
918-ban, a valdejunquerai csatában ismét a mórok kerekedtek felül.

Föltételezhető, hogy ezekben a hadjáratokban közvetve vagy közvetlenül Lucídio Vimaranes is részt vett; legalábbis, amikor a valdejunquerai csata után II. Ordoño kivégeztette a vereségért felelősnek tartott kasztíliai urakat, Lucídiót nem vádolta.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Lucídio Vimaranes című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

↑ ^a ^b ^c ^d Mattoso, José. As famílias condais portucalenses dos séculos X e XI, A nobreza medieval portuguesa, a família e o poder (portugál nyelven). Lisbon: Editorial Estampa (1981). OCLC 8242615
↑ Emilio Sáez, 1947: Los ascendientes de San Rosendo: notas para el estudio de la monarquía astur-leonesa durante los siglos IX y X. Hispania: revista española de Historia (spanyolul). Madrid: CSIC, Instituto Jerónimo Zurita. pp. 139–156. OCLC 682814356.
↑ JoséMattoso, 1981: As famílias condais portucalenses dos séculos X e XI. A nobreza medieval portuguesa, a família e o poder (in Portuguese). Lisbon: Editorial Estampa. OCLC 8242615.
↑ * Mattoso, José. As famílias condais portucalenses dos séculos X e XI, A nobreza medieval portuguesa, a família e o poder (portugál nyelven). Lisbon: Editorial Estampa (1981). OCLC 8242615