Megrovás : A hatályos magyar Büntető Törvénykönyvben, Története, Elemzése, Fiatalkorúak Wikipédia, a szabad enciklopédia

Megrovás

Büntetőjog általános rész 1. A büntetőjog sorozat része

A bűncselekmény és az elkövető
Bűncselekmény · Bűntett és vétség · Halmazat · Szándékosság és gondatlanság · Kísérlet · Előkészület · Elkövető
Büntethetőséget kizáró vagy korlátozó okok
Gyermekkor · Kóros elmeállapot · Kényszer és fenyegetés · Tévedés · Jogos védelem · Végszükség · Jogszabály engedélye · Magánindítvány vagy feljelentés hiánya
Büntethetőséget megszüntető okok
Az elkövető halála · Elévülés · Kegyelem · Tevékeny megbánás
Büntetések és mellékbüntetések
Szabadságvesztés · Elzárás · Közérdekű munka · Pénzbüntetés · Közügyektől eltiltás · Foglalkozástól eltiltás · Járművezetéstől eltiltás · Sportrendezvények látogatásától való eltiltás · Kitiltás · Kiutasítás
Intézkedések
Megrovás · Próbára bocsátás · Jóvátételi munka · Kényszergyógykezelés · Elkobzás · Vagyonelkobzás · Pártfogó felügyelet · Elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele · A jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedések
Sablon:Büntetőjog általános rész m v sz

Ez a szócikk vagy szakasz elsősorban magyarországi nézőpontból tárgyalja a témát, és nem nyújt kellő nemzetközi kitekintést.
Kérünk, segíts bővíteni a cikket, vagy jelezd észrevételeidet a vitalapján.

A megrovás a magyar büntetőjog egyik intézkedési neme, egyben a legenyhébb szankció.

A hatályos magyar Büntető Törvénykönyvben

Megrovásban kell részesíteni azt, akinek cselekménye az elbíráláskor már nem veszélyes, vagy olyan csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy az e törvény szerint alkalmazható legkisebb büntetés kiszabása vagy más intézkedés alkalmazása – ide nem értve az elkobzást, a vagyonelkobzást és az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételét – szükségtelen.^[1] A megrovással a bíróság vagy az ügyészség helytelenítését fejezi ki a jogellenes cselekmény miatt, és felszólítja az elkövetőt, hogy a jövőben tartózkodjon bűncselekmény elkövetésétől.^[2]

A megrovás - akár a próbára bocsátás vagy a jóvátételi munka önállóan, büntetés helyett alkalmazható.^[3]

Története

A magyar büntetőjogban először az 1930. évi 34. tc. tette lehetővé az ítélethozatal mellőzését vétség vagy kihágás esetében, ha a bűnösség olyan csekély és a cselekmény tárgyi súlya annyira jelentéktelen volt, hogy a büntetés alkalmazása szükségtelennek bizonyult. Ezt átvette az 1950. évi Btk. is, majd figyelmeztetés néven került be az 1961-es Btk.-ba, s lényegében változatlan tartalommal megrovás néven 1978-tól része a büntetőjogunknak.

Elemzése

A megrovás a legenyhébb büntetőjogi jogkövetkezmény, méghozzá nevelő jellegű intézkedés. A megrovás a bűncselekmény elkövetőjének erkölcsi elítélését jelenti, más, ténylegesen bekövetkező joghátrány nélkül. Legfontosabb célja, hogy az elkövetőt törvénytisztelő magatartásra intse és nevelje.

A megrovásnak kettős tartalma van. Egyrészt a hatóság részéről az elkövető tudomására juttatott rosszallás, vagyis annak kifejezése, hogy a hatóság az elkövető cselekményét helyteleníti és rámutat az elkövető felelősségére. Másrészt felhívja az elkövetőt, hogy a jövőben tartózkodjék a bűncselekmények elkövetésétől. Mivel a törvény a "hatóság" kifejezést használja, így azt más jogalkalmazó szerv (pl. ügyész) is kiszabhatja.