Miklós Sándor

Miklós Sándor (Budapest, 1915. március 5. – 1981.) magyar, válogatott jégkorongozó (csatár). Az 1930-as évektől a második világháborúig Európa legjobb jégkorongozói között tartották számon. Emléke iránti tiszteletből alapították 1990-ben a Miklós-kupát, amit a magyar jégkorongbajnokság legtechnikásabb játékosának adnak át a bajnoki szezon végén.

Karrier

1936-tól 1940-ig a Budapesti Korcsolyázó Egylet játékosaként négyszer szerezte meg a magyar bajnoki címet. Az 1930-as évek magyar válogatottjának egyik legmeghatározóbb tagjaként részt vett az 1931-es, 1933-as, 1934-es és az 1935-ös jégkorong-világbajnokságon, valamint az 1936-os téli olimpiai játékokon is. 1940-ben a Budapesti Budai Torna Egylethez igazolt, ahol két szezont töltött el. Ezt követően egy hosszabb szünet után legközelebb 1945-ben tűnt fel a BKE színeiben, ám csak egy szezon erejéig játszott a patinás egyesületnél. 1946 és 1949 között a Ferencváros csapatában volt kerettag. 1949-ben elhagyta az országot és az osztrák EC Kitzbühel-nél próbált szerencsét. A következő évben azonban Ausztráliába költözött, ahol kezdetben a Pirates, majd a Black Hawks csapatában játszott tovább.

Díjai, elismerései

  • Magyar Köztársasági Érdemérem ezüst fokozat (1947)[1]

Jegyzetek

  1. Kitüntetések a sportban. Népsport, III. évf. 245. sz. (1947. december 16.) 1. o.

Források

  • Miklós Sándor profilja az Olympedia oldalán (angolul)Szerkesztés a Wikidatán
  • Statisztika
  • Statisztika
  • Magyar Jégkorong Szövetség adatbázisa
  • Ice Hockey Australia
  • Legends of Australia
Sablon:1936-os magyar férfi jégkorong olimpiai keret
  • m
  • v
  • sz
Magyar férfi keret1936. évi téli olimpiai játékok – jégkorong – 7. hely
Barcza Miklós • Csák István • Farkas Mátyás • Gergely András • Gergely László • Háray Béla • Helmeczi Frigyes • Jeney Zoltán • Miklós Sándor • Minder Sándor • Monostori Ferenc • Róna László • Szamosi Ferenc • Szövetségi kapitány: Lator Géza
  • Olimpia Olimpiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap