Nagykeresztes

Nagykeresztes (Cristolț)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szilágy
Község	Nagykeresztes
Rang	községközpont
Irányítószám	457100
SIRUTA-kód	140789
Népesség
Népesség	521 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	1
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	315 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 12′ 31″, k. h. 23° 26′ 10″47.208609, 23.4361447.208609°N 23.436140°EKoordináták: é. sz. 47° 12′ 31″, k. h. 23° 26′ 10″47.208609, 23.4361447.208609°N 23.436140°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Nagykeresztes település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése

Zsibótól délkeletre, Zálhától nyugatra fekvő település.

Története

Nagykeresztes nevét 1554-ben említette először oklevél Naghkereztolcz néven.

1591-ben Nagy Krestolc, 1600-ban Nagy Kriztocz, 1733-ban Nagy-Krisztolcz néven írták.

Nagykeresztes kezdetektől fogva Almás várához tartozott. 1554-ben Somi Anna birtoka volt, aki birtoka negyedét férjére, Patóchi Boldizsára hagyta. 1557-ben Pelsőczi Bebek Ferenc itteni részét nejére Ilonára hagyta. Az 1600-1700-as években fő birtokosai a Csákyak voltak. 1696-ban Nagy-Krisztolcz török hódoltsági falu volt. 1743-ban gróf Csáky Imre utódnélküli halála után gróf Csáky Borbála, báró Bornemissza Jánosné, Katzalin báró Haller Györgyné, Lázár Druzsánna Henter Dávidné és Lázár Ádám, Gábor és Antal bírják. 1866-ban nemesi jogú birtokosai Prodán György és Pap János voltak. 1898-ban báró Jósika Irén és örökléssel báró Jósika Leótól Freundlich Sámuel volt. A 20. század elején Szolnok-Doboka vármegye Csákigorbói járásához tartozott.

1910-ben 1504 lakosából 24 magyar, 19 német, 1455 román volt. Ebből 1463 görögkatolikus, 41 izraelita volt.

Hagyományok, népszokások

A településen a 20. század elején még élő népszokások:

• Újév előestéjén a fiatalság a falu felett levő hegyekről a másikra átkiáltja mindazt, a mi rosz csak történt a község lakói közt az év folyamán.

• A Szent György-napi öntözés van szokásban.

• Böjtöket szigorúan megtartják s ilyenkor eledelük málé, paszuly, bab, lencse, aszalt gyümölcs, melyeket tökmagból sajtolt olajjal fogyasztanak; nem böjtös időben tej, túró s a már írt főzelék-félék s leginkább a puliszka a főtáplálék s ilyenkor zsírral készítik. Savanyításra vackorból készítette ecetet használnak, különben gyakori a korpaczibre is.

• Ruházatuk házilag készített harisnya, kék posztóval szegélyezett fekete czondra, juhbőr mellrevaló, sapka, bocskor, csizma vegyesen, nyáron lábravaló és ing, szalmakalap. A nők bolti ruhát hordanak.

• Épületeik fából, rendesen tornáccal ellátva, szalmafedéllel; az újabb idő óta kezdenek rendszeresebben építkezni.

Források

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.  
• Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.  

Jegyzetek