Pátzay Pál

Pátzay Pál (Pál Pátzay)
A Budapest folyóirat 1978. évi április számában Csigó László felvétele
Született	1896. szeptember 17.[1][2][3][4] Kapuvár
Elhunyt	1979. szeptember 14. (82 évesen)[1][2][5] Budapest[6]
Állampolgársága	magyar[7]
Házastársa	Liebermann Lukrécia (h. 1924–1945)[8]
Foglalkozása	szobrász politikus éremművész
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1945–1947)
Kitüntetései	Kossuth-díj (1950) Kossuth-díj (1965) Világ Igaza díj (1998. március 5.)[5]
A Wikimédia Commons tartalmaz Pátzay Pál témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pátzay Pál (Kapuvár, 1896. szeptember 17.^[9] – Budapest, 1979. szeptember 14.) kétszeres Kossuth-díjas magyar szobrászművész, éremművész, kiváló művész, az MTA levelező tagja.

Életpályája

Pátzay József kórházi gondnok és Szvetelszky Ilona^[10] fiaként született. 1912 és 1914 között Radnai Béla növendéke volt a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. Mivel a főiskoláról eltanácsolta, autodidakta módon képezte magát. Huzamosabb ideig a Ferenczy családnál lakott Nagybányán. Megismerkedett Kassák Lajossal, akinek a köréhez kapcsolódott 1915-ben. Első kiállítása 1917-ben volt a Ma kiállítóhelyiségében, ahol Bohacsek Ede festő művei mellett Pátzay nyolc szobra volt látható. Mivel a Magyarországi Tanácsköztársaság alatt a direktórium munkáját segítette, a Tanácsköztársaság bukása után másfél évre bebörtönözték. Az 1920-as évek végén több tanulmányutat tett külföldön: 1927-ben Párizsban, Miklós Andornak, Az Est-lapok tulajdonosának támogatásával, majd 1928 és 1930 között a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasaként. 1942 márciusában ő készítette el a Petőfi-plakettet, amely a tüntetés résztvevőinek jelvénye lett. A második világháború alatt kőbányai műtermében üldözötteket bújtatott, amiért 1998-ban megkapta a Világ Igaza kitüntetést. 1945-ben a Művészeti Tanács tagjává választották. 1945 és 1975 között a Képzőművészeti Főiskola tanára volt, főiskolai pályafutása alatt a professzori kinevezést is megkapta. Több egymást követő művésznemzedéket oktatott, tanítványai közé olyan későbbi hírességek tartoztak, mint Varga Imre és Marton László szobrászművészek. Munkásságát különböző díjakkal ismerték el. 1945-ben a nemzetgyűlés tíz (később tizenkettő) meghívott képviselőinek egyike lett, mandátuma lejárta után (előtte sem) indult választásokon és egyetlen párt tagja sem volt, vagy lett.

Művészete

Művészetszemléletében, s alkotásaiban a római iskola egyik legkövetkezetesebb képviselője volt. Neoklasszicista alkotásai harmóniát sugároznak, s barokkos lendületet. A robusztus Kenyérszegő c. szobrán, amikor a néző szeme a szobor arcával találkozik, szembetűnnek az arc finom görögös vonásai. A székesfehérvári huszárszobron nemcsak az arányos forma, hanem a lendület is magával ragadó.

Köztéri szobrai

• Tízes huszárok emlékműve, Székesfehérvár, 1939
• Balassi Bálint (Budapest, Körönd, 1959)
• Faültető lányka (Kunfehértó, (eredetileg: Kunfehértói Állami Gazdaság) (jelenleg: Kunfehértó, Szabadság tér), 1963)
• Lenin (Budapest, Dózsa György út, 1970, ma a Szoborparkban)
• A második világháború debreceni páncélos csapatának emlékműve (Debrecen)
• Az 1940-es években mintázott Kenyérszegő című szobrát Kapuváron állították fel 1973-ban, ennek másolata Szegeden előbb a Klauzál teret, majd a kis Dugonics teret díszíti.
• A komáromi cs. és kir. 12. gyalogezred I. világháborús emlékműve (Komárom, 1941, megsemmisült)^[11]
• Hunyadi János szobra Pécs, Széchenyi tér
• Kenyérszegő (Kapuvár, Fő tér, 1974)^[12]

Fontosabb kisplasztikái és portréi

• Fésülködő leány (bronz, 1919-22, MNG)
• Nővérek (1933)
• Vízbelépő (bronz, 1955)
• Bernáth Aurél (bronz, 1958)
• Derkovits Gyula (bronz, 1966)
• Kodály Zoltán (bronz, 1967)

Írásai

• Korunk esztétikai zűrzavara (tanulmány, Budapest, 1962)
• A művészetek történelmi sorskérdéseiről (Budapest, 1966)
• Összegyűjtött írásai az Alkotás és szemlélet című kötetben jelentek meg 1967-ben.

Kiállításai

Művei számos jelentős hazai és külföldi tárlaton szerepeltek. Életmű-kiállítását 1976-ban Magyar Nemzeti Galériában rendezték meg. 2008-ban negyven ajándékszobrával megnyílt a kapuvári állandó Pátzay-tárlat.

Társasági tagság

• Gresham-kör
• Magyar Mickiewicz Társaság^[13]

Díjai, elismerései

• A főváros Ferenc József jubileumi díja (1931, Dajka című szobráért)
• a III. Nemzeti Képzőművészeti Kiállításon állami kis aranyérem
• a párizsi világkiállítás nagydíja (a Szent Istvánt ábrázoló szobráért)
• Greguss-érem (a székesfehérvári Huszáremlékmű című alkotásáért)
• A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választották
• Kossuth-díj (1950, 1965)
• Kiváló művész (1952)
• A Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1970, a második világháború debreceni páncélos csapatának emlékművéért)

Emlékezete

• Sírja Kapuváron, a Szent Kereszt temető IX. parcellájának díszsírhelyén található. Egykori lakóhelyén (Budapest II. kerületében) emléktáblát helyeztek el tiszteletére.
• A jeruzsálemi Jad Vasem intézet kertjében nevét a Világ Igazai emléktáblája őrzi.

Irodalom

• Genthon István: Pátzay Pál (Magy. Művészet, 1930)
• Ybl Ervin: Pátzay Pál művészete (Szépművészet, 1942. 7. sz.)
• Kassák Lajos: Pátzay Pál. Vallomás tizenöt művészről (Bp., 1942)
• Végvári Lajos: Pátzay Pálról (Művészet, 1965. 6. sz.)
• Pogány Ö. Gábor: Pátzay Pál szobrászművész kiállítása (Katalógus-előszó, Budapest, 1976)
• Kontha Sándor: Pátzay Pál (Budapest, 1985)

Jegyzetek

Források

• Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3  
• Pátzay Pál – életrajza az Artportal.hu-n (hozzáférés: 2012. július 23.)
• The Righteous Among The Nations – Pátzay Pál Adatlapja a Jad Vasem nyilvántartásában.

Kapcsolódó szócikkek

• A Magyar Tudományos Akadémia tagjainak listája (A–F)

További információk