Sao-hao

A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.

Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

Sao-hao (Shaohao)
Kína legendás uralkodóinak egyike az öt császár korában
Uralkodási ideje
kb. i. e. 2587 vagy 2598 – kb. i. e. 2491 vagy 2525
Elődje	Sárga Császár
Utódja	Csuan-hszü (Zhuanxu)
Életrajzi adatok
Született	Csiungszan (Qiongsan) 窮桑 (a mai Csüfu (Qufu)tól északra, Santung (Shandong)
Nyughelye	Csüfu (Qufu)
Édesapja	Sárga Császár
Édesanyja	Nüjie Lej-cu
Testvére(i)	Csang-ji
Gyermekei	Csiao-csi
A Wikimédia Commons tartalmaz Sao-hao (Shaohao) témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Sao-hao (Shaohao) legendás kínai uralkodó az öt császár korában és az ókori kínai mitológiában. A Sárga Császár fia, unokája vagy dédunokája, aki őt követte a trónon.^[1]

Származása, nevei, legendái

A fennmaradt források alapján bizonyossággal csak annyi állapítható meg, hogy Sao-hao (Shaohao) a Sárga Császár egyenesági leszármazottja, de a köztük lévő rokonsági viszony tekintetében több változat is létezik. Egyes források szerint a legidősebb fia volt, és így azonos A történetíró feljegyzéseiben szereplő Hszüan-hsziao (Xuanxiao)val 玄囂, aki a Sárga Császár halálát követően örökölte a trónt, majd az halála után, fivére, Csang-ji (Changyi) fia, Csuan-hszü (Zhuanxu) lépett örökébe. Sze-ma Csien (Sima Qian) szerint ugyan nem viselte a ti (di) 帝 „császár” címet, ám a legtöbb forrás mégis a Sárga Császár trónjának örököseként hivatkozik rá. Más változatok szerint Sao-hao (Shaohao) a Sárga császár unokája, dédunokája volt, vagy épp tisztázatlan rokonsági viszonyban álltak egymással.

A Sao-hao (Shaohao) nevében szereplő hao 昊 írásjegyet olykor hao 皞, hao 皓, vagy hao 顥 alakban is írják. Számos más néven is emlegetik, például Csing-jang Si (Qingyang Shi) 青陽氏, Csin-tien Si (Jintian Shi) 金天氏, Csiung-san Si (Qiongsang Shi) 窮桑氏, Jün-jang Si (Yunyang Shi) 雲陽氏 vagy Csu-hszüan (Zhuxuan) 朱宣.

Egyes források szerint a családneve Csi (Ji) 己, a személyneve pedig Cse (Zhi) 摰 (vagy 質, 鷙) volt.

A mai Csüfu (Qufu) (Konfuciusz szülőhelye) közelében található Csiungsan (Qiongsang)ban 窮桑 született. Erényességében a legendabeli „Nagy Végtelenre” (Taj-hao (Taihao) 太昊), vagyis Fu-hszi (Fuxi)ra emlékeztetett, ezért kapta az „Ifjú Végtelen”, vagyis a Sao-hao (Shaohao) nevet.

Egyes források szerint hivatalnokait a madarak neve után nevezte el. Feltételezhető, hogy az archaikus mítoszokban Sao-hao (Shaohao)t magát is madárként képzelték el, aki a madarak uralkodója lehetett.^[2] Erre utalnak azok a források is, amelyek szerint a személyneve Cse (Zhi) 鷙 volt, amely valamilyen ragadozó madarat jelent.

A Csin-tien (Jintian) 金天, vagyis „fém-ég törzsbeli” neve, az öt elem elméletét alkalmazó elképzelés szerint onnan ered, hogy egyes források szerint Sao-hao (Shaohao) a nyugati égtáj szelleme volt, aki a fém elem mágiskus erejével kormányzott (vö. Sárga Császár - föld), és az évszakok közül az ősz tartozott a fennhatósága alá.^[3] A Hegyek és vizek könyvében „Fehér császárnak” (Paj-ti (Baidi) 白帝) nevezik, és az öt császár (vagy uralkodó) (vu ti (wu di) 五帝) sorába tartozik.^[4]

Egy legenda szerint Sao-hao (Shaohao) anyja azután fogant meg, hogy álmában egy hatalmas csillagot látott, amely a földre ereszkedett.^[5] Más változat szerint Sao-hao (Shaohao) anyja Huang-o (Huange), az égi szövőlány volt, aki éjszakánként szőtt, nappal azonban tutajra szállt és az eget a földdel összekötő vizeken utazott. Így találkozott a Fehér császár (Paj-ti (Baidi) 白帝) fiával, aki Sao-hao (Shaohao) apja lett. Van olyan elképzelés, hogy Sao-hao (Shaohao) a Keleti-tenger mögötti mélységben (más változat szerint messze nyugaton) alapított országot, ahol 12 ezer mérföldnyi terület tartozott az uralma alá. Egy harmadik változat szerint pedig a Csangliu (Changliu)-hegyen lakik, és ott kormányozza a napnyugtát.^[6]

Megjegyzések

Jegyzetek

Irodalom

• ↑ Kínai mitológia 1988: „Kínai mitológia”. In Mitológiai enciklopédia II. kötet, 385-456. o. Fordította: Kalmár Éva. Budapest: Gondolat Kiadó, 1988. ISBN 963 282 028 2 II. kötet
• ↑ Nienhauser 1994: William H. Nienhauser Jr., Ssu-ma Ch'ien, The Grand Scribe's Records, vol. 1, 'The basic annals of pre-Han China', Bloomington [etc.] Indiana University Press 1994. ISBN 0-253-34021-7. 6. o.
• ↑ Vasziljev 1977: Vasziljev, L. Sz.: Kultuszok, vallások és hagyományok Kínában. Budapest: Gondolat Kiadó, 1977. ISBN 963 280 475 9

Kapcsolódó szócikkek

• Kínai mitológia
• Sárga Császár
• Csuan-hszü