Schwajda György

Schwajda György
Született	1943. március 24.[1] Kispest[2]
Elhunyt	2010. április 19. (67 évesen)[3][1] Kaposvár[2]
Állampolgársága	magyar
Gyermekei	Schwajda Gergő (1975)
Szülei	Schwajda Pál Auspitz Regina
Foglalkozása	színházi rendező színműíró dramaturg
Iskolái	Színház- és Filmművészeti Főiskola (–1973)
Kitüntetései	Szép Ernő-jutalom (1990)
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Schwajda György témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Schwajda György (Kispest, 1943. március 24. – Kaposvár, 2010. április 19.) magyar drámaíró, dramaturg, színházigazgató.

Élete

Schwajda Pál és Auspitz Regina gyermekeként született. A diploma megszerzése előtt újságkihordóként, majd segédmunkásként, betanított nyomdászként, díszletmunkásként, világosítóként, tűzoltókészülék-ellenőrként kereste kenyerét. Első darabját, a Bohócot 1966-ban írta, s rögtön megnyerte vele az országos drámapályázatot; a Veszprémi Petőfi Színház mutatta be 1967-ben. Mégis csak évekkel később felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakára. Tanárai között volt Nádasdy Kálmán, Gyárfás Miklós, Major Tamás, Fábri Zoltán, Hegedüs Géza, Szinte Gábor, Petrovics Emil. 1973-ban végzett, diplomamunkáját Mesebeli János címen a Békéscsabai Jókai Színház mutatta be.

A Budapesti Katona József Színház, nyitó-évadjában – Ladislav Smoček: Dr. Burke különös délutánja című darabjával közösen – mutatta be a Szent család című egyfelvonásos drámáját. A rendező: Zsámbéki Gábor, a főszereplő Gobbi Hilda volt.^[4] (A darab eredetileg háromfelvonásos volt. A rendező ezt javasolta egy felvonásra redukálni. Komoly művészi viták után Schwajda hozzájárult a jelentős változtatáshoz. A bemutatóra azonban nem ment el...^[5])

Dramaturgként dolgozott Szolnokon (1973–1978), rövid ideig a budapesti (Hevesi Sándor tér) Nemzeti Színházban (1978) és Szegeden (1979), majd Miskolcon (1979. ősz – 1985. tavasz). A Szolnoki Szigligeti Színházat 1978-ban három hónapig, majd 1985 őszétől 1992 tavaszáig, később 1995 februárjától 2000 szeptemberéig vezette.

Eközben az 1993–1994-es évadot Törőcsik Mari mellett a Művész Színház művészeti igazgatójaként töltötte; a megbukott vállalkozás később Thália Színház néven folytatódott.

1998 őszén az Orbán-kormány kinevezte a Nemzeti Színház építésének miniszteri, majd 1999-től kormánybiztosának. Pályáztatás nélkül Siklós Máriát bízta meg az épület tervezésével. Az építésztársadalom felháborodását követő tervpályázat győztese nem volt hajlandó Siklós tervének felhasználására, így a színházat az építésznő tervei alapján fejezték be, aki ezért Mádl Ferenc köztársasági elnöktől kitüntetést, a Magyar Építész Kamarától elmarasztalást kapott. A Nemzeti Színház Részvénytársaság vezérigazgatója, 2002 májusáig az új Nemzeti Színház első igazgatója volt. 2008-ig nyugdíjas drámaíróként élt.

A kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatói helyére Babarczy László utódaként az önkormányzat csak egy évre nevezte ki Znamenák István színész-rendezőt, majd pályázatot írt ki a poszt betöltésére, melyen Znamenák és Schwajda indultak.^[6] Bár pályázatával kapcsolatban merültek fel minőségi kifogások,^[7] 2008 júliusától haláláig betöltötte a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatói tisztét.

Öntörvényű, életének egyes szakaszaiban magányos művész, színházcsináló volt. Nem csatlakozott egyetlen – sok esetben jelentős – szakmai csoportosuláshoz sem. Pedig számosan voltak – többek között Törőcsik Mari és Garas Dezső – akik csökkenthették volna a távolságot Schwajda és más meghatározó művészek között. Ők kompromisszumot tudtak kötni „mindkét oldal”^{[Mj. 1]} képviselőivel, de közvetíteni nem tudtak, illetve erre irányuló ténykedésük eredménytelen volt. 2010-ben hirtelen szívmegállás következtében elhunyt.

Magánélete

1966-ban feleségül vette Galgóczy Juditot. 1975-ben született meg fia, Gergő.

Munkái

A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 75-író; 16-rendező; 3-fordító.^{[Mj. 2]}

Drámaíróként-dramaturgként

• Bohóc (1966)
• Mesebeli János (1973)
• Csoda (1978)
• Segítség (1978, 1986)
• Himnusz (1981)
• A szent család (1984)
• Mari (1986)
• Száz év magány (Gabriel García Márquez regénye nyomán)

Egyéb színházi és írói munkái

• A cigánybáró (szövegíró)
• Háry János (dramaturg)
• Egy hölgy a Maximból (író)
• Ludas Matyi (író)
• Lüszisztráté (rendező)
• Nagyidai cigányok (színpadra alkalmazta)
• A néma revolverek városa (színpadra alkalmazta)
• Óz, a nagy varázsló (szerző)
• Szeget szeggel (átdolgozta)
• Üvöltő szelek (rendező)
• A vihar (rendező)
• A rátóti legényanya (1985, A legényanya forgatókönyve)
• Ballada a 301-es parcella bolondjáról (1989)
• Miatyánk (1996)

Tévéfilmek, filmek

• A legényanya (1989)
• Indul a bakterház (1979)

Könyvek

• A rátóti legényanya; Magvető, Bp., 1985 (Rakéta Regénytár)
• A szent család. Komédiák; ILK, Bp., 1985
• "Csoda"; ILK, Bp., 1987
• Válogatott művek; Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Bp., 2016 (Nemzeti könyvtár)

Díjai, elismerései

• Szép Ernő-jutalom (1990)
• Magyar Köztársaság Zászlórendje (1991)^[8]
• Szolnok díszpolgára (2007)

Megjegyzések

1. ↑ Az idézőjel a nehezen megfogalmazható helyzetet tükrözi. Írhatnánk például: Különféle művész-ideológiai táborok, platformok, csoportosulások, klikkek ...
2. ↑ 2010. szeptember 26-i lekérdezés

Jegyzetek

Források

• Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató könyvek ISBN 963-8607-10-6
• Hermann Péter: Ki kicsoda 2002 CD-ROM, Biográf Kiadó ISBN 963-8477-64-4
• hvg.hu híradása

További információk

• Pályázata^{[halott link]}
• Magyar színházművészeti lexikon
• Schwajda György a Digitális Színháztörténetben(Hozzáférés: 2010. május 7.
• A Budapesti Katona József Színház bemutatói 1982-
• Katona József Színház 1982-2002. Balassi Kiadó. 2002. ISBN 963 506349 0
• Színházi adattár. Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet
• Az MTV Záróra című műsorában
• SZOLJON Archiválva 2010. április 21-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Schwajda György a PORT.hu-n (magyarul)
• Schwajda György az Internet Movie Database oldalon (angolul)