Stowasser János

Stowasser János (Graslitz, Csehország, 1846. május 21.– Budapest, 1923. február 9.) hangszergyáros, császár és királyi udvar szállító, az "Első magyar hangszergyár Stowasser" alapítója.^[3] A javított Ócskái- és Rákóczi-tárogatók feltalálója.

Életpályája

A római katolikus csehországi származású nagypolgári Stowasser család sarja. Egészen fiatal kora óta, Graslitzban, atyja üzletében művelte ki magát a hangszeripar különféle technikai ágaiban. Az eredetileg csehországi hangszergyárat 1770-ben Stowasser Henrik és Pál alapította. Őket követte Stowasser Vencel és az idősebb Stowasser János, aki majd Magyarországon hozta létre a saját gyárát.^[4] Hosszabb vándorlásai után, alig 21 évesen, 1867-ben, az egyik rokona, Stowasser Ferenc, meghívására Budapesten telepedett le. Az új hazájában gazdag szakismereteivel a rokona hangszergyártó üzletét igen tekintélyes színvonalra emelte, majd 1873-ban átvette. A műhely rövid időn belül hangszergyárrá bővült a Lánchíd utca 5. szám alatt levő üzem, amely a budai várnál, a Lánchíd mellett helyezkedett el; ez volt Magyarország első hangszergyára. A tehetséges Stowasser János rendkívül magas szintre vitte az üzletet úgy, hogy a katonai zenekarok legkeresettebb szállítója lett és utóbb a császári és királyi udvari hangszergyárosi címmel is kitüntették.^[5]

Üzlete legfőképpen a réz- és fafúvóhangszerek előállítása terén szerzett magának érdemeket. Az ő találmánya az "echo-szárnytrombita", amely minden katonai zenekarban mint dallamos magán hangszer nagy szerepet játszik. A Stowasser-cég a legutóbbi ezredéves országos kiállítás alkalmával is feltűnt versenyen kívüli előkelő kiállításával, ahol az állami aranyérmet kapta.^[5] Öreg korára Stowasser János mindig személyesen vezette üzletét, úgy hogy abból csak az ő szakértő bírálatának megfelelő hangszer jutott a megrendelő kezébe.^[6] 1910-ben ifj. Stowasser János vette át a nagy múltú cég vezetését.

1923-ban bekövetkezett halála után a gyár tulajdona legidősebb fiára, ifj. Stowasser János (1874–1937) hangszergyárosra szállt. Az üzem a második világháború alatt zárta be kapuit.

Házassága és gyermekei

Felesége, Klauber Jozefa (*Buda, 1853. március 23. –†Budapest, 1911. szeptember 29.), Klauber János molnármester és Lenz Anna leánya volt,^[7][8][9] akitől több gyermeke született Budapesten, azonban egyetlen egy érte el a felnőttkort és átvette az atyja hangszergyárát:

• ifjabb Stowasser János Vencel (*Budapest, 1874. november 17.–†Budapest, 1937. április 6.), hangszergyáros.^[10] Felesége Zaratin Frida (*Budapest, 1875. június 20.–†Budapest, 1929. november 1.).^[11][12]
• Stowasser Hugó (*Budapest, 1876. október 22.-†Alsóvíziváros, Budapest, 1892. április 18.)
• Stowasser Ernő Ferenc (*Budapest, 1882. április 2. –† Budapest, 1901. január 17.).^[13][14]

Jegyzetek