Ulrich von Brockdorff-Rantzau

Ulrich von Brockdorff-Rantzau
A Német Birodalom külügyminisztere weimari köztársaság
Hivatali idő 1919. február 13. – 1919. június 20.
Miniszterelnök	Philipp Scheidemann
Előd	Wilhelm Solf Népmegbízottak Tanácsa
Utód	Hermann Müller
Született	1869. május 29.[1][2][3][4] Schleswig
Elhunyt	1928. szeptember 8. (59 évesen)[2][3][4] Berlin[5]
Foglalkozás	politikus diplomata jogász
Iskolái	Neuchâteli Egyetem Humboldt Egyetem Lipcsei Egyetem Albert Ludwig Egyetem, Freiburg
Halál oka	nyelőcsőrák
A Wikimédia Commons tartalmaz Ulrich von Brockdorff-Rantzau témájú médiaállományokat.

Ulrich von Brockdorff-Rantzau (Schleswig, 1869. május 29. – Berlin, 1928. szeptember 8.) diplomata, majd a weimari köztársaság külügyminisztere volt. A Párizs környéki békeszerződések szigorúságával nem értett egyet, ezért annak aláírása előtt lemondott. Ezt követően német nagykövetként a Szovjetunióval való kapcsolatok megszilárdításán fáradozott.

Élete

Ulrich von Brockdorff-Rantzau 1869. május 29-én született Schleswig tartományban. 1912 és 1918 között a Német Birodalom követeként látott el diplomácia szolgálatot Koppenhágában. Az első világháború kitörése után támogatta Dánia semlegességre törekvő politikáját és sikeresen fenntartotta a német és a dán fél közötti kereskedelmi tevékenységet. 1919-ben a Párizs környéki békeszerződések során igazságosabb és kedvezőbb békefeltételeket szeretett volna elérni Németország számára.^[6]

Igyekezete azonban hiábavalónak bizonyult. Mivel kormányát nem tudta lebeszélni a versailles-i békeszerződés aláírásáról, ezért 1919 júniusában lemondott. 1922-ben kinevezték a weimari köztársaság nagykövetének a Szovjetunióba. Georgij Vasziljevics Csicserinnel közösen a német-szovjet kapcsolatok megszilárdítására törekedett a rapallói egyezmény szellemében. 1928. szeptember 8-án hunyt el Berlinben.^[6]

Jegyzetek

Források

• Encyclopedia Britannica:Ulrich, count von Brockdorff-Rantzau(angolul)