Vajda Endre

Vajda Endre
Született	Vajda Endre Pál 1914. július 18.[1] Dés
Elhunyt	1987. december 17. (73 évesen)[1] Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	költő esszéíró kritikus fordító
Kitüntetései	Baumgarten-díj (1942) Baumgarten-díj (1948)
Sírhelye	Farkasréti temető (Hv13-1-161)[2][3]
A Wikimédia Commons tartalmaz Vajda Endre témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Vajda Endre (Dés, 1914. július 18. – Budapest, 1987. december 17.) költő, esszéista, kritikus, műfordító.

Élete

Vajda György és Feichter Rozália fia. Iskoláit Magyaróváron és Pápán végezte, majd Debrecenben szerzett tanári oklevelet. 1940-től 1947-ig az Athenaeum nyomdában volt lektor. Verseket írt, melyek a Négy nemzedék című antológiában valamint más folyóiratokban jelentek meg. Fordításai közül többek között ismertek Shakespeare, Marco Polo és mások; Rilke, Horatius, Mallarmé, Shelly, Goethe, Byron, Blake, Puskin, Thomas Mann és Defoe is. Kritikáit a Nyugat, Magyar Csillag, Újhold, Magyar Nemzet, Új Irás, Vigilia című lapok közölték.

Házastársa Zsohár Erzsébet volt, akivel 1940. március 9-én Budapesten, az Erzsébetvárosban kötött házasságot.^[4]

Főbb művei

• Vörösmarty Mihály művei regékben (Budapest, 1942)
• Megérett a meggy (ifjúsági verses képeskönyv, Budapest, 1952)
• Tüskés, a kertész (ifjúsági verses elbeszélés, Budapest, 1952)
• Vigyázó szemetek Párisra vessétek! (életrajzi regény Batsányi Jánosról, Budapest, 1958)
• Válogatott írások. Tanulmányok, könyvismertetések; vál., szerk., utószó Lakatos István; Tevan, Békéscsaba, 1994

Díjai, elismerései

• Baumgarten-jutalom (1942)
• Baumgarten-díj (1948)

Jegyzetek

Források

• Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  
• Magyar irodalomtörténeti lexikon
• Sőtér István: Négy nemzedék (1948)