Wilhelm Schott

Wilhelm Schott
Született	Wilhelm Christian Schott 1802. szeptember 3. Mainz
Elhunyt	1889. január 21. (86 évesen) Berlin
Állampolgársága	német
Nemzetisége	német
Foglalkozása	orientalista, sinológus
Iskolái	Humboldt Egyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Wilhelm Schott témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Wilhelm Schott (Mainz, 1802. szeptember 3. – Berlin, 1889. január 21.) német orientalista, sinológus.

Élete és munkássága

Schott a Berlini Egyetemen kezdett kelet-ázsiai nyelveket tanulni, ahol már 1833-tól a kínai nyelvről és filozófiáról tartott előadásokat. 1838-ban kinevezték a Mainzi Egyetem docensévé. Élete során török, perzsa, kínai, mandzsu, mongol, tibeti, finn, magyar, csagatáj és japán nyelvet is tanított.

A Berlini Antropológiai, Néprajzi és Őstörténeti Társaság tiszteletbeli tagja volt, 1858-ban pedig a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választották.

A magyar nyelvhez kapcsolódó kutatásai

Schott a török és a magyar kapcsán azt kívánta bizonyítja, hogy „milyen beteljesülésre és harmonikus szépségre emelkedhetnek az igazi nyelvtani összeolvadás nélküli nyelvek is”. Ezeket a nyelveket szembeállította az orosz nyelvtannal, amely ugyan az első pillantásra sokkal gazdagabbnak látszik, mint például a török, de:

„ez a gazdagság csak külsődleges és rossz pótléka olyan belső hiányoknak, amilyenekkel a törökben nem találkozik az ember. A nyelv igazi fölénye nem deklinációinak és konjugációinak nagyobb számában van, nem a szabályok és kivételek nyomasztó sivatagában. Minden formai sokoldalúságnak, amennyiben nem egy szellemi sokoldalúság képviselője, és nem ábrázolja a fogalmak finomabb megkülönböztetéseit és árnyalatait, legfeljebb csak eufonikus értéke van.”^[1]”

A magyar nyelv iránti rajongása példájaként a következő megállapításait gyakran idézik:

„A magyar nyelvben olyan üde, gyermeki természetszemlélet él, hogy előre nem is sejthető fejlődés csírái rejtőznek benne. Sok szép lágy mássalhangzója van. Magánhangzóit tisztábban ejti, mint a német. Egyaránt képes velős rövidségre és hatásos szónoki nyitottságra, szóval a próza minden nemére. Összhangzatos felépítése, csengő rímei, kifejezésbeli gazdagsága és zengő hangjai viszont kiválóan alkalmassá teszik, mint a tapasztalat is igazolja, a költészet minden ágára.^[2]”

Főbb művei

• Werke der tschinesischen Weisen Kung-Fu-Dsü und seiner Schüler. Erster Theil Lün-Yü. Halle, 1826
• Versuch über die tatarischen Sprachen. Berlin, 1836
• Verzeichnis der chinesischen und mandschu-tschungusischen Bücher und Handschriften der Berliner Bibliothek. Berlin, 1840
• De Lingua Tschuwaschorum: dissertatio. Berolini (1841)
• Über das altaische oder finnisch-tatarische Sprachengeschlecht. Berlin, 1847
• Das Zahlwort in der tschudischen Sprachenklasse. Berlin, 1852
• Entwurf einer Beschreibung der chinesischen Litteratur. Berlin, 1854
• Altaische Studien. 5 Hefte, Berlin, 1860–1872
• Zur Beurteilung der Annamitischen Schrift und Sprache. Berlin, 1855
• Über die sogenannten Indochinesischen Sprachen, insonderheit das Siamesische. Berlin, 1856
• Die Cassiasprache. Berlin, 1859
• Chinesische Sprachlehre. Berlin, 1857
• Zur japanischen Dicht- und Verskunst. Berlin, 1878
• Über die Sprache des Volkes Rong auf Sikkim. Berlin, 1882
• Die finnische Sage von Kullerwo. Berlin, 1852
• Über die esthnische Sage von Kalewi-poeg. Berlin, 1863
• Über die (hochasiatische) Sage von Gesser-Chan. Berlin, 1851
• Über den Buddhismus in Hochasien und in China. Berlin, 1844
• Zur Litteratur des chinesischen Buddhismus. Berlin, 1873
• Älteste Nachrichten von Mongolen und Tataren. Berlin, 1846
• Das Reich Karachatei oder Li-Liao. Berlin, 1849
• Über die echten Kirgisen. Berlin, 1865
• Zur Uigurenfrage. 2 Teile, Berlin, 1874–1875

Hivatkozások

Megjegyzések

Források

Irodalom

• Hartmut Walravens: Schott, Wilhelm Christian. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). Band 23, Duncker & Humblot, Berlin, 2007, ISBN 978-3-428-11204-3, S. 497 f.
• Cornelius Hasselblatt: Wilhelm Schott als Wegbereiter der deutschen Finnougristik. In: Finnisch-Ugrische Forschungen 62 (2014), 77-183.

További információk

• Verzeichnis der Chinesischen und Mandschu-Tungusischen Bücher und Handschriften der Königlichen Bibliothek zu Berlin: eine Fortsetzung des im Jahre 1822 erschienenen Klaproth'schen Verzeichnisses, Berlin, 1840
• Vocabularium Sinicum, Berolini, 1844.