Schweidel József
| Schweidel József | |
 | |
| Született | 1796. május 18. Zombor, Magyar Királyság |
| Meghalt | 1849. október 6. (53 évesen) Arad, Habsburg Birodalom |
| Állampolgársága | magyar |
| Rendfokozata | honvéd vezérőrnagy |
| Csatái | Napóleoni háborúk, 1848–49-es forradalom és szabadságharc |
| Halál oka | lőtt seb |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Schweidel József témájú médiaállományokat. | |
Schweidel József (Joseph Schweidel, Zombor, 1796. május 18. – Arad, 1849. október 6.) honvéd vezérőrnagy,[1] az aradi vértanúk egyike.
Életpályája
A német polgári családból származó Schweidel József[2] katonai pályafutását a császári seregben kezdte, a negyedik huszárezredben mint hadapród szolgált, később a kapitányságig vitte. Tanítója a híres Simonyi óbester volt. Harcolt a napóleoni háborúkban, ott volt többek között a párizsi csatánál is.
Az 1848-as forradalom kitörésekor hazavezette Bécsből az ezredét. Ezután Bács megyében a táblabírák közé iktatták. A katonai ranglétrán gyorsan emelkedett, először ezredessé nevezték ki, majd a schwechati csatában tanúsított bátorságáért az Országos Honvédelmi Bizottmány 1848. október 28-án tábornokká avatta. 1849. május 9-én Pest városparancsnoka lett. Világosnál tette le a fegyvert.
Az aradi haditörvényszék 1849. szeptember 26-án felségsértés bűntette miatt golyó általi halálra ítélte.[3] A haditörvényszék vele kapcsolatban kegyelmi előterjesztéssel élt,[4] amit azonban Haynau elutasított. 1849. október 6-án hajnalban kivégezték.
Neje Bilinska Domicella volt, aki Budapesten, 1888. március 23-án, 84 évesen halt meg.[5] 1827-ben vette feleségül, s öt gyermekük született, köztük Schweidel Béla (1828–1916),[6] aki szintén részt vett a szabadságharcban, később pedig őt is az aradi várbörtönben tartották fogva, azonban csak párszor találkoztak.[7]
Fogságáról naplót vezetett felesége számára: „Egy fiatal minorita papot küldtek hozzám, aki igazán értelmes ember és érdemdús pap; megbízták, hogy holnap reggel jöjjön el hozzám, és lásson el a szentségekkel. Valóban ne adnának kegyelmet nekünk? Az utolsó pillanatig olyan reménykedve bizakodom, hogy nem is tudom magam átengedni a halál gondolatának. Zárom ezeket a sorokat, és remélem, hogy október 6-án örvendetesebb érzésekről számolhatok majd be. Ezt a három ív papírt, amelyen hűségesen megírtam aradi fogságomat, adják át feleségemnek, Domicának, ha bele nem pusztul bánatába.”[8]
Emlékezete
Szobra 1918-ig Zomborban a Megyeháza előtti téren állt.
Vaján – mint valamennyi aradi vértanúról – utcát neveztek el róla.
Jegyzetek
- ↑ Hermann Róbert. „Az 1849-1850. évi kivégzések”. Aetas 2000 (1-2). [2011. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 5.)
- ↑ Schweidel József, az 1849-es aradi kivégzések egyik áldozata, keruletunk.ujbuda.hu
- ↑ https://mek.oszk.hu/06100/06162/html/aradiv02865k/aradiv02865k.html
- ↑ https://mek.oszk.hu/06100/06162/html/aradiv02865l/aradiv02865l.html
- ↑ Vasárnapi Ujság, 1888. április 1.
- ↑ A Kerepesi úti temető 30. (1848-49-es) parcella. Budapest Főváros Levéltára. (Hozzáférés: 2015. október 9.)[halott link]
- ↑ szeptember 11-én, 29-én, október 4-én és október 5-én
- ↑ Archivált másolat. [2004. október 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 12.)
Források
- Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994.
- Hamvay Ödön: Az aradi tizenhárom (Budapest, 1899)
- Katona Tamás (szerk.). Az aradi vértanúk. Budapest: Európa (1983). ISBN 963-07-3048-0. Hozzáférés ideje: 2009. október 5.
További információk
- Hermann Róbert: Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vértanúi – október 6.
- Schweidel József: Aradi fogságom naplója, mek.oszk.hu
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc portálja
Történelemportál
