Algyógy

Algyógy (Geoagiu, Gergesdorf)
Algyógy látképe északnyugatról
Algyógy címere
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Hunyad
Rang	város
Községközpont	Geoagiu
Beosztott falvak	Lista Bakonya Bencenc Bózes Csigmó Feredőgyógy Gyalmár Homoród Nyírmező Renget Valény
Polgármester	Vasile Cărăguț (Liberálisok és Demokraták Szövetsége Párt), 2016
Irányítószám	335400
Körzethívószám	0x54[1]
SIRUTA-kód	89561
Népesség
Népesség	2709 fő (2011. okt. 31.)[3] +/-
Magyar lakosság	16 (0%, 2021)[4]
Község népessége	5087 fő (2021. dec. 1.)[2]
Népsűrűség	32,67 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	217 m
Terület	155,69 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 55′ 12″, k. h. 23° 12′ 00″45.92, 23.245.920000°N 23.200000°EKoordináták: é. sz. 45° 55′ 12″, k. h. 23° 12′ 00″45.92, 23.245.920000°N 23.200000°E
Algyógy weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Algyógy témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Algyógy (románul Geoagiu ['dʒo̯adʒju], németül Gergesdorf) város Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.

Fekvése

A Maros jobb oldali mellékvize, a Gyógy-patak mentén terül el, az Erdélyi-érchegység lábánál. Dévától 27 km-re északkeletre fekszik.

Nevének eredete

Nevét a Gyógy-patakról kapta, a patak neve pedig a magyar dió főnévből való, -d képzővel. Előtagja nem a mai Felgyógytól különböztette meg, annak neve Diódéval párhuzamos. Történeti névalakjai: Gyog (1271), Dyod és Dyog (1397), Aldyogh (1407), Algyogh (1412), Aldyod (1439), Alsodyod alio nomine Alsoffalwa (1444 körül), Zsoázs (1850), Unter-Gyógy és Geoagiul de Jos (1854).

Népessége

• 1785-ben 1560 lakosa volt. Ugyanazon évben 337 ortodox családfőt írtak össze, a görögkatolikus egyháznak 1786-ban 130, a római katolikus egyháznak 31 híve volt, református gyülekezete pedig 1766-ban, Bokajjal, Gyalmárral és Mádával 161 lelket számlált.^[5]
• Algyógyalfalunak és Algyógyfelfalunak 1900-ban közösen 2406 lakosa volt, közülük 2028 román, 323 magyar és 55 német anyanyelvű; 1776 ortodox, 262 görögkatolikus, 147 református, 121 zsidó és 78 római katolikus vallású.
• 2002-ben 3014 lakosából 2611 volt román, 368 cigány és 27 magyar nemzetiségű; 2435 ortodox, 396 görögkatolikus, 39 pünkösdista, 22 református és 17 római katolikus vallású.

Története

Oklevélbeli említése először Mihály vajda 1271-ben kelt birtokadományozó levelében fordul elő, amely András gyógyi ispánt említi. Uradalmát Zsigmond király 1397-ben Máramarosi Gurzónak, Iván fiának adományozta, de 1404-ben visszavette, és felét a Töreki családnak, felét pedig Illyei Dénes fiának, Jánosnak adta. Mátyás király 1467-ben hűtlenség miatt elkobozta a birtokot Illyei Jánostól és Dengelegi Pongrác János erdélyi vajdának adományozta.

Várát először 1467-ben említik, azt feltehetően a Pongrácz család építtette. 1505-től oppidumként említették. Az uradalom birtokosa 1504-ig Corvin János, 1507-től Nagy Radu, 1517-től Neagoe Basarab havasalföldi fejedelem volt, akinek örököse 1528-ban Algyógyfelfaluban ortodox templomot is alapított. Szapolyai János 1531-ben hadvezérének, ozsdolai Kún Kocsárdnak adományozta. 1559-ben Izabella királyné a várba menekült a török elől. Ugyanő 1557-ben vladikává (formális püspökség nélküli ortodox püspökké) nevezte ki az algyógyi ortodox kolostorban élő Hristofort.^[6] 1562-ben János Zsigmond ostrommal vette vissza a töröktől és leromboltatta.

A 17. századtól 1918-ig két külön politikai községből, Algyógyfelfaluból és Algyógyalfaluból állt. A 17. században a Kun család várkastéllyá alakítva újra felépítette várát. Az 1684-ben készült leltár ebédlő és lakószobák mellett „feredőt” is említ benne.^[7] 1731 körül évi három országos vásárt tartott, Gergely, Gotthárd és Egyed napján.^[8] Református egyházát nemesek alkották, az 1696-os vizitáció bejegyzése szerint „Az urak bejárnak a templomba, parasztság aki bejárjon nincs.”^[9] 1697-ben itt fejezte be román nyelvű énekeskönyvét Viski János nevű református lelkésze.^[10] 1784-ben a parasztok feldúlták nemesi udvarházait. 1786-ban 1559-en lakták, jogállásuk szerint 49% jobbágy, 38% zsellér, 3% nemes és 5 pap.

1848. november 21–22-én a Gheorghe Demian vezette román felkelők kúriáit kirabolták, református egyházának lelkészét, tanítóját és presbitereit, összesen 17 főt legyilkoltak. Amikor a helyszínre érkezett császári katonaság vezetője, Johann Nahlik százados leállította a pusztítást, a jelen lévő Petre Dobra ezt "reakciós tettnek" nevezte.

1892-ben Kuun Kocsárd helyi földbirtokos alapítványt tett, amelyen a Földművelési Minisztérium és az EMKE földműves iskolát hozott létre székely diákok számára szarvasmarha-tenyészettel, fa- és gyümölcsfaiskolával. 1900-ban a korábban 40-es diáklétszámot 60-ra emelték föl. 1910-ben a község legnagyobb földbirtokosa az EMKE volt. 1921-ben az iskolát a földreform részeként megszüntették, de a román állam később újraindította, és jelenleg Alexandru Borza Mezőgazdasági Kollégium néven működik. 1908-ban a magyar állam a településtől nyugatra, Csigmótól északra megnyitotta vasmunkás tüdőbeteg-szanatóriumát, amely ma is működik.

Algyógyalfalu Hunyad vármegye egyik járásának székhelye és a 19. század végén ortodox esperesség központja is volt.^[11] 1880-tól működött benne gyógyszertár.^[12] 1906-ban, Kuun Kocsárd közbenjárására ide helyezték az egyik újonnan fölállított adóhivatalt. 2000-ben várossá nyilvánították.^[13]

A Gyógy-patak völgye román népviseletének jellegzetes darabja volt a hófehér, gyolcsvászon kendő, amelyet a nők a fejükön körbecsavarva viseltek. Gazdaságában a szarvasmarha-tenyésztésen kívül évszázadokon keresztül meghatározó volt és máig fontos szerepet játszik a gyümölcstermesztés. Algyógy vidéke Erdélyben a leggazdagabb dió tájfajtákban.^[14] Ezenkívül Algyógyon és a környező falvakban nagy területen termesztenek kis szemű szilvát és nyári almát, amely a modern, nemesített almafajták elterjedéséig az Alföldön is igen keresett volt. Algyógyon 1939-ben öt faiskola működött.^[15] 1957-ben kísérleti mezőgazdasági állomást létesítettek, amely főleg gyümölcstermesztéssel foglalkozott. Az állomáshoz dolgozói számára épült a Gyalmár és a vasútállomás közötti telep. Kőbányájában travertin mészkövet termelnek ki.

Látnivalók

• A falu közepén láthatók várkastélyának jelentős maradványai.
• A főutcától beljebb fekvő telken található a két református templom. A közelmúltban elvégzett régészeti feltárás tisztázta, hogy a kicsiny kerektemplom (kápolna) a 11. vagy a 12. században épült, a legkorábbi kerektemplom Erdélyben. A református templom egy korábbi helyén a 16. században épült, feltehetően a környéken talált római sírkő, dombormű és szobor felhasználásával. 1867-ben Kuun Kocsárd renováltatta, majd az 1930-as években Debreczeni László irányításával átépítették. A volt református parókia és iskola épülete az 1990-es években végrehajtott felújítás óta keresztyén ifjúsági központként működik, ifjúsági táboroknak ad otthont.
• Az algyógyfelfalusi ortodox templom a 18. században épült.
• A főutca mellett, nagyjából a község közepén található a mezőgazdasági líceum, az egykori székely földműves iskola parkja, benne a Brâncoveanu-stílusú iskolaépülettel. Ennek háta mögött a bentlakás épületét az akkor már romos várkastély felhasználásával az 1890-es években alakították ki.
• Református és zsidó temető.
• A település fölött északnyugatra magasodó Kőalja oldalában egy üreg nyílik, Kuun Kocsárd egykori temetkezési helye. A gróf 1876-ban alakította a sziklafülkét kriptává.^[16]

Híres emberek

• Itt született 1803. június 25-én Kuún Kocsárd földbirtokos, az EMKE egyik alapítója.
• Itt született 1858. június 29-én Mailand Oszkár néprajzkutató.
• Itt született 1877. október 1-jén Erdélyi Mór szociáldemokrata politikus.
• Itt született 1901. szeptember 2-án Vitályos András kutatóorvos, orvosi szakíró, egyetemi oktató.

• 1816-ban Kis József birtokos vendége volt Kazinczy Ferenc.

Jegyzetek

Források

• Beszámoló a szanatórium megnyitásáról a Jó szerencsét 1909/7. számában
• Sándor József: Az EMKE megalapítása és negyedszázados működése 1885–1910. Kolozsvárt, 1910
• Kiss Gábor. Erdélyi várak, várkastélyok, 2. változatlan kiadás, Panoráma (1990). ISBN 9632433882 

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Algyógy témájú médiaállományokat.

• Algyógy város honlapja (angolul) (franciául)
• Algyógyi Keresztyén Ifjúsági Központ (magyarul)
• A település talajtani, vízrajzi és mezőgazdasági viszonyai (románul)
• A császárok históriája (1767-ben Algyógyon készült román nyelvű, cirill betűs kéziratos könyv)^{[halott link]} PDF
• Szász András: Algyógy

Képek

• 
  A református templom, almafával
• 
  A református templom bejárata, kétoldalt római kori kőoroszlánokkal
• 
  A Gyógy-patak Algyógynál
• 
  Az algyógyfelfalusi ortodox templom
• 
  A kőbánya
• 
  A szanatórium
• 
• 
  Adler Lipót felvételei a 20. század elejéről: Az algyógyfelfalusi ortodox templom
• 
  Algyógyi román viseletek
• 
• 
• 
  A református parókia székelykapuja
• 
  A székely földművesiskola