Kígyós

Kígyós (Кідьош)
Keresztelő Szent János-templom
Kígyós címere
Közigazgatás
Ország	Ukrajna
Terület	Kárpátalja
Járás	Beregszászi járás (2020–) Beregszászi járás (–2020)
Község	Beregszász község
Rang	falu
Alapítás éve	1332
Irányítószám	90243
Körzethívószám	+380 03141
Népesség
Teljes népesség	895 fő (2001) +/-
Magyar lakosság	781
Népsűrűség	688,46 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	115 m
Terület	1,3 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 13′ 05″, k. h. 22° 41′ 51″48.218055555556, 22.697548.218056°N 22.697500°EKoordináták: é. sz. 48° 13′ 05″, k. h. 22° 41′ 51″48.218055555556, 22.697548.218056°N 22.697500°E
Kígyós Pozíció Kárpátalja térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Kígyós témájú médiaállományokat.

Kígyós (ukránul Кідьош (Kigyos / Kid'osh), korábban Зміївка (Zmijivka / Zmiyivka)) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Beregszászi járásban.

Fekvése

Beregszásztól 4 km-re északkeletre, a Szernye-mocsár déli partján fekszik, önálló község 2001 óta.

Nevének eredete

Nevét a Kígyós patakról kapta, amely mellett fekszik.

Egy falubeli monda a név eredetéről: Élt egyszer egy remete a Szernye-mocsár mellett, a lányával Rózsikával. Rózsika nagyon szerette a virágokat, így a remetekunyhót teleültette velük. Mikor egy nap a virágait locsolgatta, arratévedt egy vitéz. Szívesen fogadták őt, és elmesélte hogy a sereg itt tart pihenőt a közelben. Ettől kezdve mindig megjelent a kunyhóban. Szép lassan szerelmesek lettek egymásba, Rózsika és a vitéz. A legény megígérte, hogy feleségül veszi.

Aztán a sereg sátorbontásba kezdett, eljött a búcsúzás ideje. Rózsika mindent feldíszített, mindennel készen volt. Eszébe jutott, hogy leszakít még pár rózsaszirmot, a rózsafáról, mikor aztán megmarta a kígyó. Rózsika összeesett és meghalt.

Na innen a Kígyós név a legenda szerint.

Története

Kígyós nevét 1332-ben Kykos néven említette először oklevél, de a település ennél jóval régebben keletkezett.

A falu az egykori Szernye-mocsár déli partjára települt.

Kígyós eleinte királyi birtok volt, majd 1364-ben a beregszászi domonkos szerzetesek kapták meg adományként. A 16. században említik őket, mint Kígyós birtokosait.

1557-ből való a helység pecsétnyomója is.

A falu birtokosai a 17. századtól a Perényi család tagjai és a Forgáchok, majd a 19. századtól a Károlyi család tagjai voltak.

Kígyós lakossága a Reformáció idején református hitre tért át. 1540-ben vették át a katolikus templomot, 1595-ben már virágzó gyülekezetként említették.

1910-ben 446, túlnyomórészt magyar lakosa volt, ma 968 lakosából 850 (90%) a magyar. A trianoni békeszerződésig Bereg vármegye Tiszaháti járásához tartozott.

Nevezetességek

• Református temploma 13. − 14. századi, a faluszéli dombon épült, egykor kolostor is állt mellette. 1590-ben lett a reformátusoké. 1657-ben tűzvész rongálta meg, a 18. század középén és 1827-ben újították fel. 1911-ben 14. századi freskókat fedeztek fel benne. Fa harangtornya 18. századi.

• Ardói-hegy nyúlványai − festői szépsége révén a környék kedvelt kirándulóhelye.

Híres kígyósiak

• Bakó Olga − a Beregi szőttesek készítője, a népművészet mestere
• Derceni Ibolya − a Beregi szőttesek készítője, a népművészet mestere
• Margitics László − kályhásmester
• Orosz György − a környéken és Kárpátalján is elismert kályhamester

Források

• Németh Adél: Kárpátalja (Panoráma 1991) ISBN 963 243 7241