Dengeleg

Ez a szócikk a romániai Kolozs megyében (a volt Belső-Szolnok, majd Szolnok-Doboka vármegyében) fekvő településről szól. Hasonló címmel lásd még: Dengeleg (egyértelműsítő lap).

Dengeleg (Livada)
a falu látképe
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Kolozs
Község	Nagyiklód
Rang	falu
Községközpont	Nagyiklód (Iclod)
Irányítószám	407338
SIRUTA-kód	58188
Népesség
Népesség	981 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	33 (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	523 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 00′ 03″, k. h. 23° 50′ 43″47.000866, 23.84524447.000866°N 23.845244°EKoordináták: é. sz. 47° 00′ 03″, k. h. 23° 50′ 43″47.000866, 23.84524447.000866°N 23.845244°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Dengeleg (Livada), település Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.

Fekvése

Szamosújvártól délnyugatra, a Kis-Szamos mellett, Szamosújvár és Nagyiklód közt fekvő település.

Története

'Dengeleg nevét 1246-ban Dengelegfölde néven említette először oklevél.

1320-ban Dengeleg, 1343-ban Denguleg, 1616-ban Dengeleg, 1587-ben Dengelyegh néven írták.

A település első ismert birtokosa 1320 előtt Csányi (Chani) Gela és fia Péter voltak, akik itteni örökségüket Szente-Mágócs nemzetségbeli Péternek, András, Simon, László, Lukács, Miksa, István és Dethkának adták át, akik őt a szűk időkben is kitartották. Ezután azok voltak birtokosai, és talán ők is alapították Dengeleget.

1319-ben Talpas András csányi nemes birtoka.

1320-ban egyik birtokosa Beke fia István, aki egyúttal bálványosi várnagy is volt.

1343-ban Kérőt a Dengeleghiek adják el, akik valószínűleg a Csányiak utódai.

1458-ban birtokosa Kecseti László és neje Farnosi Veres Dénes leánya Anna volt.

1459-ben Mátyás király Dengeleget Bánffy Dezső fiainak Lászlónak és Zsigmondnak adományozta.

1535-ben I. János király Kendi Ferencet, Mihályt és Antalt itteni részükben megerősíti, melyetPodvinyai Páltól birnak zálogban. 1555-ben I. Ferdinánd király hűtlenség bélyegén jószágvesztésre itélt Kecseti Menyhért itteni részét Nádasdy Tamás nádornak adományozza.

1576-ban Báthory István fejedelem a hűtlenségbe esett Radák László itteni részét - mivel a Bekes Gáspár táborában Szent Pálnál ellene harcolt német és magyar seregekkel s őket buzdította, 1571-ben a kolozsvári országgyűlésen hűtlenség bélyegén birtokát elvesztette - Kendy Sándornak adományozza, ki iránta hűséggel volt s őt a török udvarhoz is követségbe küldte.

1696-ban Dengeleget török hódoltság alatt lévő faluként említették.

1713-ban az elpusztult falvak közt sorolták fel, melynek földjét a szomszéd falvak művelték.

1726-ban birtokosai voltak Barcsai Gergelyné Naláczi Sára, Makrai Péterné Toldalagi Kata.

1755-ben Géczi Gergely és Vajda Pelina itteni birtokán gyermekei: Mihály, Dávid László és Ilona osztoztak meg, Ilonának egy jobbágy egy fiával, Dávidnak két jobbágy fia és két elszökött jobbágy, Lászlónak egy jobbágy fiastól, Mihálynak egy jobbágy fiastól jutott.

1769-ben birtokosai voltak gróf Barcsay Ágnes, gróf Bánffy Dénesné, báró Korda György, gróf Bethlen János, Tholdalagi György, csik-szentmártoni Szabó Gábor, Tárcza Gábor és László, csákói Pap György, Szabó György és topliczai Szilágyi István gyermekei.

1910-ben 683 lakosából 47 magyar, 17 német, 615 román volt. Ebből 17 római katolikus, 615 görögkatolikus, 30 református, 17 izraelita volt.

A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Szamosújvári járásához tartozott.

Források

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.  
• Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.  

Hivatkozások