Kolozsborsa

Kolozsborsa (Borșa)
A Bánffy-kastély
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Kolozs
Község	Kolozsborsa
Rang	községközpont
Irányítószám	407110
SIRUTA-kód	56274
Népesség
Népesség	1167 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	109 (2011)[1]
Népsűrűség	18,94 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	328 m
Terület	61,62 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 56′, k. h. 23° 39′46.933333333333, 23.6546.933333°N 23.650000°EKoordináták: é. sz. 46° 56′, k. h. 23° 39′46.933333333333, 23.6546.933333°N 23.650000°E
Kolozsborsa weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kolozsborsa témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kolozsborsa, 1911-ig Borsa (románul: Borșa) falu Romániában, Kolozs megyében, az azonos nevű község központja.

Fekvése

Kolozsvártól 27 kilométerre észak–északkeletre, a Borsa völgyében fekszik. Délről a Sziláj-hegy, nyugatról az Őr-hegy, északról a Nagy-hegy, keletről a Lapát-tető veszi körül.

Története

Kezdetben a Borsa nemzetség birtoka volt.^[2] Első írásos említése 1315-ből maradt fenn, Borsaharaszta néven. Nevének változatai: Borsa és Borza Harasta (1332). 1332-ben már plébániatemploma volt.^[3] Doboka vármegyéhez tartozott, 1876-ban csatolták Kolozs vármegyéhez. Legnagyobb birtokosa 15. századtól egészen a 20. századig a Bánffy család volt. 1703-ban a kurucok kifosztották. Református anyaegyháza 108 férfit és 165 asszonyt számlált. A Borsa völgyének gazdasági központja volt, hetivásárral. Bánffy Dániel 1838-ban alapított merinó törzsnyája terjesztette el a fajtát Erdélyben. A lépfene pusztítása után, 1852-ben Wesselényi Ferencnek adta el Drágra.^[4] 1905 körül Bánffyak nagybirtokán kívül a Bokis, Beszteri, Bitár, Felszegi és Jónás családok bírtak benne középbirtokkal, a Bánffyak két, a Gyulayak egy jelentős ménest tartottak fenn. Miután a tagosítást már 1882-ben véghezvitték, lakosságának többsége egészen az 1920-as években lezajlott földosztásig igen nehéz körülmények közt élt. A legelőterület túlnyomó részét a nemesi birtokosok számára vonták össze, és a volt jobbágycsaládok nem voltak képesek juhnyájat tartani. Emiatt szokássá vált, hogy tavasszal túróért cserébe vállaltak szénamunkát a bárói birtok kaszálóján. Szintén jobbágyi eredetű magyar lakossága a Kallós, Kispál és Varga „nemzetségekre” oszlott. Mikó Imre beszámolója szerint sok református családban az 1920-as években otthon is románul beszéltek. 1914-től gyógyszertár működött benne.^[5] 1943-ban 6886 kataszteri holdas határának 50%-a volt szántó, 23%-a legelő és 21%-a kaszáló. Erdeje egyáltalán nem volt. Görögkatolikus fatemplomát 1910-ben Adalinba szállították.

1850-ben 1741 lakosából 1396 volt román, 254 magyar, 61 roma és 12 zsidó nemzetiségű; 1400 görögkatolikus, 274 református, 55 római katolikus és 12 zsidó vallású.

2002-ben 1416 lakosából 1269 volt román és 133 magyar nemzetiségű; 1072 ortodox, 152 görögkatolikus, 131 református, 41 pünkösdista és 14 római katolikus vallású.

Látnivalók

• A 19. századi, eklektikus stílusú Bánffy-kastély 1957 óta pszichiátriai otthonként működött, de visszaszolgáltatják a család örökösének.^[6] A kastélytól kétszáz méterre dél–délnyugatra Bánffy Dániel (1812–88) síremléke.^[7]
• Református temploma 1827-ben épült, korábbi temploma köveinek és ajtókereteinek felhasználásával.

Híres emberek

• Itt született 1857-ben Ferenczi Zoltán irodalomtörténész.
• Itt született 1882-ben Jakobi József belgyógyász.
• Itt született 1918-ban Varga Ferenc honvéd százados.
• Itt született 1924-ben Tamás Lajos mezőgazdasági kutató.
• Itt született 1961-ben Aurel Tămaș népdalénekes.

Jegyzetek

Források

• K. Kovács László: A borsa-völgyi juhászat. Budapest, 2008
• Mikó Imre: Az erdélyi falu és a nemzetiségi kérdés. Kolozsvár, 1932

További információk

• férfi bőrmellény (19. század második fele) a Magyar Néprajzi Múzeum gyűjteményéből [4]^{[halott link]}